Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Gyáni Gábor: Pest-Buda vajon "mily kifejlésre képes"? 19-29

AZ EGYESÍTÉS ELŐZMÉNYEI Az egységes Budapest gondolata reformkori gyökerekre vezethető vissza: Széchenyi István 1831ben a Világ című művében használta elsőként a kifejezést. A szintén az 1830-as években írt, bár csak jóval később, 1866-ban közzétett Buda-pesti por és sár című könyvében „a legnagyobb magyar" már egyenesen arról elmélkedett, hogy a majdan egyesülő „két testvérváros mily kifejlésre képes".

4 Rajta kívül a reformellenzék több jeles képviselője, így Kossuth Lajos is melegen pártolta a három város Budapestként történő integrálását.

5 Nem csoda tehát, hogy a szabadságharc során - 1849. június 24-én, tehát szinte az utolsó pillanatban - végül sor is került a városegyesítés hivatalos deklarálására. A neoabszolutizmus éveiben visszaállt ugyan a városok különállása, ám integrálásuk folyamata mégsem szakadt meg teljes egészében. A centralizáció jegyében a bécsi hatalom Pestet és Budát 1850-ben egyetlen közigazgatási kerületbe vonta össze, és hamarosan (1853-ban) Pestet, Budát és Óbudát egy adókerületként (tehát pénzügy-igazgatási egységként) határozta meg. A következő lépésre mégis másfél évtizeddel később került sor, midőn 1868-ban a városok mint külön tankemietek fölött közös iskolatanácsot alakítottak egységes felügyeleti jogkörrel. Ám ennél is fontosabb, hogy az 1870. évi X. törvénnyel életre hívott Fővárosi Közmunkák Tanácsa a három város infrastrukturális fejlesztéséért és a várostervezési munkákért felelős állami szervként (benne a főváros képviselőivel) immár egységként kezelte Pestet, Budát és Óbudát. Mindezekre az intézkedésekre azonban már azt követően került sor, hogy megvalósult a birodalom két fele között a kiegyezés, melynek eredményeképpen az ország majdnem teljesen visszanyerte alkotmányos önállóságát. Ebből számunkra most az a fontos, hogy a királyságként önállósuló Magyarország méltó fővárosra tartott igényt, amely kizárólag az egyesített Budapest formájában valósulhatott meg. Ennek a sürgető igénynek tett a kormány eleget, midőn végigjárta az egyesítés jogi procedúráját. BUDAPEST AUTONÓMIÁJA Akkor, amikor a három város fővárosként történő egyesítése a törvényhozás napirendjére került, már javában folyt a városi törvényhatóságok helyzetének jogi rendezése. Az 1870. és 1871. évi törvények megalkotásával a kormány célja az volt, hogy az állam modern alkotmányos berendezkedéséhez igazodva szerveződjenek újjá a városi (és megyei) önkormányzatok. A másik be nem vallott cél pedig az volt, hogy az önkormányzatok autonómiáját csorbítva csökkentsék főként a megyék rendi időkben élvezett jelentős politikai befolyását központi államhatalmi ügyekben.

6 Mindez megkövetelte, hogy a helyhatóságok döntéshozó szerveit, mindenekelőtt a helyi parlamenteket (a törvényhatósági bizottságokat) polgári társadalmi alapokra helyezzék. Ezt a célkitűzést volt hivatva szolgálni a virilis rendszer meghonosítása, amely a vaHirdetmény, 1870