Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Gábor Eszter: A fővárosi látképpályázat 1884-1885-ben 147-159

tészeti pályázatoknak. Az első még Eötvös József vallás- és közoktatásügyi minisztersége idején, 1869-1870-ben, az ő szellemi irányításával zajlott le. A nevezetes történetikép-pályázat meghirdetésekor megjelölték a kívánatos témákat is: „1. Kun László a morvamezei diadal után szövetségesének, Habsburgi Rudolf német császárnak átadja az elfogott cseh királyfit, 2. Szent István király lovaggá avatása Wenczelin által a Kupa ellen ivott párkányi csata előtt, 3. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem tudósai körében (Johann Alstedt, Martin Opitz, Johann Heinrich Bisterfeld, Geleji Katona István stb.); 4. Szent István magára veszi a keresztségét, 5. Nagy Lajos visegrádi udvarában fogadja a külországi fejedelmek tisztelgését."

3 A megnevezett témák mutatják, hogy a kiírók a pályázattal Eötvös intenciói szerint a „nemzeti öntudat nevelésére s az utókor fiainak őseikhez méltó tettekre buzdítására" kívántak hatni.

4 A pályázatra hét festő nyolc vázlatát küldte el, az érdeklődés tehát nem volt nagy, de jelentős művészek jelentkeztek, és a magyar történeti festészet máig is számon tartott művei keletkeztek ebből az alkalomból - Madarász Viktor: Bethlen Gábor tudósai körében, Benczúr Gyula: Szent István király keresztélése (ennek átkomponált, nagyméretű variánsa a Vajk megkeresztelése című kép), Székely Bertalan: Thököly Árvavárban fiát menekülésre ösztönzi és V. László neveltetése Czillei Ulrik által, Dósa Géza: Bethlen Gábor tudósai között. A ma már kevésbé ismert képek festői közül Than Mór és Orlay Pétries Soma jelentős művészek voltak, és Löschinger Zsigmond az egyedüli közülük, akit csak a szűk szakma tart nyilván.

5 A következő pályázatot 1872-ben, már Trefort Ágoston minisztersége idején írták ki, és ekkor nem adtak előre meghatározott témákat. Az érdeklődés kisebb volt, mindössze hat művész pályázott egy-egy művel. Than Mór és Székely Bertalan a korábbi pályázatra benyújtott vázlatát dolgozta ki nagy méretben, Madarász Viktor is kidolgozott - de kevésbé jelentős - képpel vett részt (Mátyás meghívása a trónra Vitéz által a prágai fogságban), a további három pályázó a kismesterek közül került ki: Wéber Xavér Ferenc, Strohmayer Máté és Ország Antal. Több történetifestmény-pályázatot nem hirdetett meg a minisztérium, a későbbiekben közvetlenül rendeltek meg képeket a művészektől.

6 Ipolyi Arnold, aki 1879-től az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat elnöke volt, az általa felajánlott évi 500 forintos díjjal hirdetett történetikép-pályázatot 1880-1885 között. O még a korábbinál is részletesebb tematikát adott, helyenként a használható-használandó írott forrást is megjelölve.

7 Az 1880-as pályázatra hét művész kilenc képét küldte be. A díjat Lotz Károly kapta a Bakáts téri plébániatemplom számára készülő Hunyadi halála című freskójának kartonjáért. A többi pályázó ma már kevésbé ismert: Aggházy Gyula, Brezina Sámuel, Greguss Imre, Kovács Mihály, Molnár József, Trost Ottó. 1881-ben öt művész hét művel szerepelt, a díjat Than Mór kapta - kívüle pályázott még Lotz Károly, Feszty Árpád, Greguss Imre és Paczka Ferenc. Az érdeklődés hamar lelohadt, mert 1882-ben már csak ketten pályáztak, 1883-ban hárman, 1884-ben és 1885-ben nem adták ki a díjat, mert a zsűri nem talált arra megfelelő művet.

8 A Ráth György által 1880-ban alapított és az ő nevét viselő díjat az 5000 forintos alapítvány évi kamataiból a Képzőművészeti Társulat adta ki évente. A „díjért - az alapító okirat szerint felváltva egyik évben történeti vagy életképek (genre) a másik évben csak táj, állat vagy csendéletet ábrázoló képek pályázhatnak."

9 Sinkó Katalin megállapítása szerint Ráth György „célja a különböző műfajok egyenletes fejlődésének biztosítása volt", az általa alapított „az első olyan díj volt, melynek odaítélésében következetesen és programszerűen érvényesülhettek az akadémizmus által tradicionálisan alacsonyabb rendűnek mondott műfajok is."

10 „... a képzőművészetek meghonosítása és felvirágoztatása általános nemzeti feladat, melynek teljes mérvű megvalósításához az állam hathatós támogatása és a törvényhatóságok és testületek versenyző részvétele is megkívántatik. A főváros tehát, mely mint a nemzeti kultúrának székhelye és a hazai műipar központja első sorban van e tekintetben érdekelve..."" A fővárosi képzőművészeti bizottság - a tízéves működéséről szóló beszámolójában megfogalmazottak értelmében - a maga speciális adottságaival kívánt a képzőművészeti pályázatok sorába bekapcsolódni. Termé149