Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Bódis Mária: Színi élet a Duna két partján, 1867-1885 117-122

népes színészgárdája azóta is felülmúlhatatlan tehetségeket ölel magába. Csak jelzésként néhány név: Jászai Mari, Halmi Ferenc, Újházi Ede, Szigeti József, Márkus Emília, Nagy Imre, Vízvári Gyula. Paulay európai színházat hozott létre. Az elavult, ún. „szavaló-ágáló" játékmodort felváltja a realista törekvésű stílus. Ennek kifejeződéséhez technikai feltételként járult a villanyvilágítás bevezetése Európában elsőként, 1883-ban. (Egy jól bevilágított színpadon nevetségesnek hatnának a nagy ívű gesztusok, és a szalondrámák sem tűrik a szavalást!) A Nemzeti és a Népszínház művészei már olyan korban működhettek, amikorra ez a mesterség is megkapta méltó társadalmi rangját. Igazi nagyságai már nemcsak a színházba járó közönség, hanem az egész ország ünnepelt egyéniségei, állami kitüntetéseket kapnak, 1881-ben például maga Paulay Ede érdemelte ki a Ferenc József-rend keresztjét. Megalapítják az „örökös tag" címet, első kitüntetettje Prielle Kornélia; egy-egy művészi jubileum felér egy királyi fogadással, és a lapok kiemelten tudósítanak a művészek életének társasági eseményeiről. A változó társadalomban tehát a színész helyzete és ezzel önbecsülése is változik. Nem akar többé a sors kiszolgáltatottja lenni öregkorára: létrejön a Színészegyesület, megalakul a Nyugdíjpénztár. Egy művészeti ág önmaga értékét igazán akkor juttatja kifejezésre, ha igényt tart ún. szaklap indítására. A korábbi, elhalt kísérletek után tartós eredmény volt A színpad című ún. szakközlöny megjelenése 1870-től és a Színészek Lapja 1883-tól. Ezek a törekvések - bár országos jellegűek - a Nemzeti körül alakultak ki. A korszak végére a Nemzeti Színház egy fejlődésbe lendült ország világvárossá épülő fővárosának lett valódi polgári, vezető színháza. Igazi arculatának kialakításához és legvirágzóbb korszakának beindulásához nagymértékben hozzájárult az opera műfaj leválása az Operaház 1884-es megnyitásával. 1869-ben, a Népszínház felépítésének gondolatával egy időben született meg az operaműfaj kiválásának eszméje is. 1873-ban állami határozat döntött a kérdésről: a komoly zenés műfajnak lesz külön hajléka! A jövendő tervhez a Nemzeti - hagyományait lelkesen ápolván - már megteremtette a művészi feltételeket a kornak megfelelő, igényes operarepertoárjával. 1884. június 30-án a Nemzeti végső búcsút vett az opera műfajától, méghozzá azzal a művel, 3.5.10. Jászai Mari mint Izabella Offenbach: Az ördög pilulái c. operettben 121