Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Buzinkay Géza: Budapesti karikatúrák 101-116

egyeduralkodó volt a sajtógrafika és karikatúra területén. Jankó egyénileg inkább függetlenségi érzelmű volt, a nagyobb odaadás olykor meg is látszott ellenzéki indulatú karikatúráin, de általános foglalkoztatottsága miatt inkább az adott élclapra és szerkesztőre volt jellemző Jankó karikatúrája, önmagában nem alakított ki sajátos szemléletet. Klic kötődése a kormánypárti és ekkoriban még következetesen modernizációs szemléletű Borsszem Jankóhoz megkönnyítette számára az egyneműbb karikaturistamunkát is. Klic a szerkesztővel, Ágai Adolffal meglehetősen rokon világnézetet képviselt, de egyénisége és vonalvezetése mindig felismerhetővé tette rajzait - Jankó János viszont hol Ágai (Borsszem Jankó), hol Jókai, majd Szabó Ede (Üstökös), hol Tóth Kálmán (Bolond Miska), hol Bartók Lajos (Bolond Istók) szócsöve volt. Budapest a kiegyezést megkötő és a modernizálást célként elfogadó nemzedék számára lett a haza fővárosa; élmény és probléma. Ábrándként 1848-ban tűnt fel az, hogy egy közös nemzet tagjai vagyunk, s e nemzetnek saját fővárosa van - ez azonban bizonysággá csak az 1860-as évek második felében vált. Magyarországnak magyar fővárosa kell hogy legyen, és ez már alakul is - ez volt a magyar sajtó és a karikaturisták hozzászólása a városegyesítéshez, amiben ellenzékiek és kormánypártiak egyetértettek (1. kép, kat. 1.4.2)} A Borsszem Jankó Új házasság című karikatúrája - talán az egyetlen, amely magát a városegyesítést használta fel képötletül - Buda és Pest magyarságával viccelt: a két figura német párbeszédével és azzal, hogy Pestella kisasszony német lapokat (Styx és Pester Lloyd) olvas.

3 Egyébként azonban Budapest hivatalos egyesítése kevéssé mozgatta meg az egykorú közvéleményt, így a sajtót is.

4 Ennek az akár meglepőnek is nevezhető ténynek egyik fontos oka volt, 105