Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)
TANULMÁNYOK - F. Dózsa Katalin: Budapest – divatváros : a magyar divattervezés rövid története 89-110
gedhetjük azt az óvatos feltételezést, hogy esetleg a grafikus maga is tervezett modelleket. A legtöbb azonban Monaszterly és Kuzmik, illetve Alter és Kiss műhelyét hirdette, a két, a XIX. század derekán legnépszerűbb Váci utcai céget 20 . Alterék az ötvenes években váltak a magyar divat irányítóivá, elnyerve a királyné őfelsége udvari szállítói megtisztelő címet is. Egyaránt készítettek magyaros és franciás modelleket. Az egyik tulajdonos, Kiss Kornél évente kétszer Párizsba utazott, hogy a legújabb módival megismerkedjen és bevásároljon. A másik ismert szabócég tulajdonosai, Monaszterly és Kuzmik az Alter és Kiss cég üzletvezetőjeként tanultál ki a szakmát, és 1858-ban nyitották meg üzletüket. Igen gyorsan népszerűek lettek. Ők is Párizsban és Londonban vásároltak... „divattermük párizsi modorban varró műhellyel bír, melyben minden kiválasztott szövetet gyorsan a legújabb ízléssel állítanak kí ni - írta róluk Vachot Imre a Budapesti Kalauz című kiadványban, azt is hozzátéve, hogy „a vidékiek kívánatára nemcsak mindennemű ruhakelmemintákkal, hanem a divat körülményes leírásával s a legjelesebb divatrajzokkal is szolgálnak. Ez utóbbi megjegyzés arra az óvatos feltételezésre enged következtetni, hogy a párizsi nagy cégekhez hasonlóan saját modelltervezőjük és rajzolójuk volt. Az 1860-as évek végétől - az ország gazdasági fellendülésével párhuzamosan - felvirágzott a szabó- és divatipar is. 1866-ban jelent meg az első, már mai értelemben is divatlapnak tekinthető kitűnő kiadvány, a Magyar Bazár 21 a Berlinben kiadott Der Bazar pesti változataként 23 . Ez azt jelentette, hogy a lap szépirodalmi és társaséleti mellékletét magyar szerkesztők állították össze, a sok rajzzal és szabásmintával ellátott divatismertetést és kézimunka-leírásokat, a színes mellékleteket pedig Berlinből küldték. A divatrajzoknál ugyan gyakran szerepel az, hogy a „ruhák, készöltönyök megvásárolhatók" Áts és Tsai, Keller és Zsitvay és más jó nevű cégeknél, de ez pusztán reklámfogás lehetett, hiszen a rajzok nyomódúcait a Der Bazar szállította. 1888-ban egy újabb igen színvonalas divatlap jelent meg, a Divatsalon 24 a bécsi Wiener Mode 25 társlapjaként. A kiadványok sikerét jelzi, hogy hamarosan újabb újságok is felbukkantak: a Bazár, a Budapesti Bazár és a Divatújság. Az előző kettő elég gyenge színvonalú volt, de a Divatújság 16 több figyelmet érdemel, mivel szerkesztője Csepreghyné Rákos Ida volt, a Népszínház igen kedvelt jelmeztervezője és szabója. így tehát ez volt az első olyan divatlap, amelyet nem író, hanem ruhatervező adott ki, de minősége sajnos nem érte el a Magyar Bazárét vagy a Úivatsalonéi. Barabás Miklós: Zrínyi Miklós. A Kostyál Ádám által tervezett jelmez felhasználásával. Olaj, vászon, 242x99 cm. BTM Fővárosi Képtár, ltsz.: 13.464 92
