Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Zeidler Miklós: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig 9-87

tott a megfelelő fővárosi, minisztériumi és sporthivatali tényezőkhöz. Fogadtatása azonban eléggé vegyes volt. Míg a hivatalok lelkesedtek, az érintett építészek kritikával léptek fel. Borbíró általánosságban ellenezte a lágymányosi stadiont, mert szerinte az előnyös fekvésű területen a fővárosnak inkább 35 ezres mintalakónegyedet kellett volna kialakítania. Maróti viszont kisemmizve érezte magát, mivel tervezői megbízást nem kapott, ötleteiből viszont jócskán merített a közmunkatanács. Tervének számos fontos elemét: a stadion és a sportcsarnok egy tengelyben való elhelyezését, a nádor-kerti sportcentrumot, a stadion-pályaudvart és - ami Marótinak a legjobban fájt- az árkádok alatt futó Duna-parti gyorsvasutat az FKT egyszerűen átemelte saját rendezési tervébe. Jelentős eltérést csak az jelentett, hogy a közmunkatanácsi változat a kiállítási területet teljesen elhagyta, a stadiont megfosztotta „irredenta tornyaitól", a sportterületet pedig határozottabban választotta el egy kettős, ül. hármas bérházsorral a Horthy Miklós-hídról lehajtó forgalomtól (21. kép).

163 A megvalósítást egyébként immár az illetékesek sem igen sürgették. Még Kelemen Kornél is elismerte, hogy Budapest legjobb esetben is csak az 1952-es olimpia rendezésére esélyes, a „múlt tapasztalatai pedig azt mutatják, hogy az olympiai versenyeket mindenkor a legmodernebb felfogásban készült stadionban kell megrendezni, és így nem volna célszerű előbb, mint a budapesti olympia előtt négy esztendővel megkezdeni a Nemzeti Stadion felépítését". Ez éppen egy évtizedet adott a stadionépítés megkezdésére, amire általános vélemény szerint a nagyarányú feltöltési és partvédelmi munkálatok miatt szükség is volt.

164 Az elvi döntés tehát megszületett, a végrehajtást azonban elnapolták. A borúlátóbbak attól féltek, hogy a Nemzeti Stadion ügye feledésbe merül. És valóban: az első nagyobb szabású sportberuházásra 1940 nyaráig kellett várni. Ekkor végre megkezdődött a Nemzeti Sportcsarnok építése a régi lóversenytéren, de a stadion esélyeit ez inkább csak rontotta, mivel az építkezés voltaképpen magától a stadiontól is pénzforrásokat vont el. (Maga az 1941-ben megépült sportcsarnok valójában csak az egyik, és éppen a legkisebb tagja volt egy három épületből álló tervezett komplexumnak. A másik két épület, bár még a negyvenes évek végén is a hivatalos tervek között szerepelt, sohasem épült fel.) Igaz ugyan, hogy júliusban a sajtó már arról írt, hogy a kultuszminisztérium a napokban beterjeszti a törvényjavaslatot a stadion felépítéséről, ám ennek ellenére semmi sem történt. Illetve annyi mégis, hogy a közmunkatanács új elhelyezési tervet készített, amelyben a százezres aréna már a Nádorkertben állt. A Duna-parti vasút mellett a vele párhuzamosan futó gyorsforgalmi út is segítette volna a közlekedést. E terv már ismét azzal számolt, hogy az állandó kiállítási területet is Lágymányoson alakítják ki. Ennek mindenekelőtt pénzügyi okai voltak. A főváros és a közmunkatanács már korábban is csak vonakodva egyezett bele, hogy jókora területeiről csupán a stadion kedvéért mondjon le, ezért mindkettő örömmel üdvözölte a felvetést, hogy a nemzetközi vásár is ide költözzön.

165 Az egyeztetés után a kérdés egy időre megint elaludt, s ebben a pénzhiány és a hivatalok tétovázása mellett a nemzetközi eseményeknek is döntő szerepe volt. Az európai háború drámaian visszavetette az olimpiai mozgalmat - a játékok megrendezésére gondolni sem lehetett - s ezzel a Nemzeti Stadion ügyét is. Annál is inkább, mivel az amúgy is mindig szűkös anyagi forrásokat most a fegyverkezés, valamint a visszacsatolt területek a magyar politikai, gazdasági és kulturális életbe való bekapcsolásának költségei tovább apasztották. Az előkészítő munka mégsem állt le teljesen. A Kelenföldi Casino, hogy az ügymenetet kissé fölpezsdítse, 1941 őszén zártkörű tervpályázatot írt ki a kerület építészei részére a stadion és a vásárterület közös elhelyezésére. A versenyben heten vettek részt összesen nyolc tervvel, s ezeket a kaszinó a lelkiismeret-ébresztés nyilvánvaló szándékával felterjesztette a közmunkatanácshoz. Az FKT köszönettel vette a „városrendezési szempontból rendkívül fontos kérdést érintő" terveket, a készítőknek még míves érmeket is küldött - kötelezettséget azonban nem vállalt.

166 Maguk a pályázatok általában közepes színvonalúak voltak, csak K. Császár Ferenc

167 terve emelkedett ki közülük. Ez sem annyira egyéni jegyeivel tűnt ki - hiszen lényegében Máróti korábbi terveinek elemeit hasznosította -, inkább a terület világos és következetes elrendezésével. K. Császár rajzán a Budafoki út mellett elhelyezett százezres stadionhoz hatalmas, parkosított felvonulási útvonal vezetett. Ennek két oldalán álltak a vásár antikizáló, osz53