Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)
TANULMÁNYOK - Zeidler Miklós: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig 9-87
1928. évi fővárosi telekadományozás dacára a rákosi stadionnak még mindig vetélytársai támadhatnak. 106 Karafiáth exkultuszminiszter 1933. decemberi rádió-előadásában komplex dunai sportliget kialakítását szorgalmazta. A reményét és türelmét lassan elveszítő egykori sportvezetőnek már mindegy volt, hogy Rómaifürdő, az Újpesti-sziget, az Óbudai-sziget, a Vizafogó vagy Lágymányos lesz a helyszín, s csak azért könyörgött, hogy az illetékesek húszévi latolgatás után döntsék el végre hatalmi szóval, hol épüljön fel a Nemzeti Stadion. 107 Ugyancsak a sajtóvita idején készítette el tervét két olyan építész is, aki addig nem foglalkozott a stadion kérdésével. A nagyobb és ötletesebb, de teljességgel a fantasztikum kategóriájába tartozó terv a Nemzeti Torna Egylet égisze alatt született. Mint Pékár Gyula elnök Szukováthy Imre testnevelési főiskolai igazgatóhoz írott leveléből kiderül, „Piros Béla építész, a Nemzeti Torna Egylet művészi lelkű és sok szép tehetséggel Istentől megáldott tagja, Ő maga is kiváló sportember" általános tervet készített az ún. Attila Sportváros kialakítására. Az 1933. november közepén készült terv szerint a komplexum elsőként megépítendő része egy 200 ezres mamutstadion lett volna az újlaki téglagyár korábban már felfedezett agyaggödre helyén (13. tábla). Piros javasolta, hogy arra az időre, amíg birtokba veheti a területet, a főváros úgy szabja meg a befejező kiemelési munkák menetét, hogy az tökéletesen kialakítsa a lelátó formáját.' 08 Az észak-déli tájolású stadion főépülete a Bécsi útról nyitandó 300 méter mély és 150 méter széles téren állt volna, tengelyében az ötven méter széles Maratoni úttal (nagyjából a mai Reménység utca vonalában). Piros rajzán a mintegy 35 méter magas főépület - benne hatalmas előcsarnok, öltözők, hivatalos helyiségek és sportmúzeum - a tér teljes szélességét elfoglalta, s ennek szélein két hatalmas kapun lehetett az alsó földsánctribünre jutni. Itt 31 ezer ülőhelyes, vasbeton borítású lelátó támaszkodott a hegyoldalnak, míg a homlokzati oldalon állt a százhúsz méteres főtribün kétszintes fedett nézőtere, államfői díszpáhollyal, valamint az előkelőségek és a sportférfiak páholyaival, összesen tízezer ülőhellyel. A második szinten álló nagytribünön 111 ezer állóhely várta a nézőket. Büfék és illemhelyek a mindkét szint tetején körbefutó fedett folyosókon sorakoztak kellő számban. A két lelátószint elkülönítése mérsékelte volna az érkezéskor és távozáskor jellemző nagyobb kavarodást. A nagylelátó külső mérete elérte volna a 342x282 métert, míg a legtávolabb eső állóhely a pálya középpontjától 175 m-re lett volna. Piros a 152 ezres stadion építési költségére szűkmarkúan csak 4 és fél millió pengőt számított, s ebben az északkeleti oldalon álló maratoni torony is benne volt. A közlekedés kérdését elég könnyedén elintézte: bízott az autóbusz- és villamosjáratok teherbírásában - amin a később elkészülő óbudai híd feltétlenül tovább javít majd -, no meg a sportrajongók sétálókedvében. Az újlaki elhelyezés melletti érvek között Piros felsorolta még a terület jó közműellátottságát - ez csak részben volt igaz -, jó levegőjét és a közeli Szent Margit Kórház orvosi kapacitását. 109 Piros számára a stadion csak az első lépés volt, amit fokozatosan követett volna „Attila Sportváros" többi része. A Remete-hegy, a Matyás-hegy és a Kis-Kecske-hegy egészen a Szépvölgyi útig izgalmasan hullámzó lankáin és dombjain kiépítendő sportcentrumban számos sportág nyitott és fedett pályái helyet kaptak volna - mindenütt a domborzatot kihasználó lelátókkal. E célra Piros a Schmidt Miksa által korábban a fővárosnak felajánlott óriásparkot kívánta megszerezni. 110 Mind közül talán ez volt a leginvenciózusabb és legszebb stadionterv, de a komplexum finanszírozásának és közlekedésének problémájával Piros nemigen foglalkozott, márpedig az elképzelés éppen ezek miatt volt megvalósíthatatlan. Az újlaki stadion terve hamarosan elkerült az illetékes fővárosi hivatalokhoz, és ott a terület magas vételára és rossz közlekedése miatt pillanatok alatt meg is bukott. A Közmunkatanács elfogadta a mérnöki- és szépészeti bizottság szigorú verdiktjét, mely szerint a telkek megszerzése túl költséges, megközelítése és közlekedése pedig sportünnepélyek alkalmával a fokozott igényeket nem tudná kielégíteni. Piros terve még megjárt egynéhány fórumot, megfordult a polgármester, a kultuszminiszter és a Testnevelési Tanács főtitkárának íróasztalán is, a Nemzeti Torna Egylet 70. közgyűlése pedig még emlékiratot is szerkesztett az újlaki stadion támogatására - mindhiába. Pekárék hasztalan győzködték 1934 tavaszán Sipőcz Jenő polgármestert, hogy bármely „kisebb elgondolás célját tévesztett félmegoldás lenne", a „magyar test- és léleknevelés fellegvára" nem épülhetett fel. Az ügy végére alighanem akkor került pont, amikor 1934 őszén az OTT az újlaki terveket a kultuszminisztériumnak „mint ez idő szerint már tárgytalanokat" visszaküldte. 1 " 37
