Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Zeidler Miklós: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig 9-87

13. kép. Piros Béla: Nemzeti Stadion madártávlatból a Duna felől (1933) Piros, 1933. Melléklet. kedési útvonalaként. Ettől keletre, az ún. Mocsáros-dűlőn, a labdarúgópálya hossztengelyében és teljes szélességében 600 méter hosszú és 300 méter széles tornarét nyúlt volna el, melyen a tervezők szándéka szerint nem csupán sportversenyeket, hanem hazafias tömegrendezvényeket is lehetett volna tartani. A rét mentén az Aranyhegyből kitermelt földből emelendő tízméteres sánctribünök hatvanezres nézőteret képezhettek volna, a földsáncoktól délre és északra pedig a gyakorlópályák sorakoztak volna. A tornarét végétől a Szentendrei útig húzódó fasor megépítésével megvalósult volna a Nemzeti Stadion és a római-parti evezősközpont összekötése. A sportkomplexum tejes helyigénye meghaladta a 40 hektárt (11-12. kép).

96 Az építési költségeket a tervezők igen alacsonyan szabták meg. Számításaik szerint a lényegében olcsó földmunkára és a vasbeton burkolat elhelyezésére korlátozódó építkezés - a tervezők szerint mindössze a hegyoldalra támaszkodó lelátóteraszok megfelelő kiképzésére lett volna szükség - összesen hárommillió pengőt igényelt volna (a tribünök kiképzése 860 ezer, a fejépületek 1 millió 350 ezer, a parkosítás és az útépítés 700 ezer, a kerítés 90 ezer pengőt). Indulásként azonban 1 millió 650 ezer is elegendő volt; ebben az esetben a sportcsarnokok a második ütemben épültek volna meg. A költségek ilye34