Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

KRÓNIKA - K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum működése (1935-1946) 273-303

sában, hogy e három intézmény szakmai feladatait ellássa. Hivatkozott a Magyar Nemzeti Múzeumra, ahol a főtisztviselők teljes mentességet kaptak a bevonulás alól azzal, hogy a múzeum gyűjteményeit nem hagyhatják el."

8 A december 18-án kelt munkajelentés szerint azonban kérését csak annyiban vették figyelembe, hogy Gerevich László maradását engedélyezték, rajta kívül szinte mindenkit behívtak katonának. Maga Nagy Lajos is bevonult, de hat hónapra betegszabadságot kapott, amely alatt elláthatta hivatalát. Az Aquincumi Múzeum épületének helyreállításán dolgozó munkásokat pedig a katonaság úttisztításra vitte el. A létszám nagymértékű csökkenése miatt a részlegek adminisztrációját is a Központi Igazgatóság látta el Nagy Lajos legfőbb feladata és célja volt a háborús helyzetben: a gyűjtemények felügyeletének, védelmének biztosítása, a mentés megszervezése, utasítások kidolgozása az esetleg egymástól elszakított részlegek önálló működésére.

119 A főváros ostroma alatt, a szovjet csapatok által való elfoglalásig, február 13-ig, a múzeumot érintő eseményekről, veszteségekről az igazgatói jelentésekből és más iratokból alkothatunk képet. A legnagyobb személyi veszteség Garády Sándor halálával érte az intézményt: bombatalálat következtében 1945. február 5-én hunyt el. Garády Sándor 1871. március 20-án született Zsolnán. Középiskoláit Budapesten végezte a Toldi Ferenc reáliskolában. Pályáját a MÁV-nál mérnökként kezdte, majd m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelő volt. Miniszteri tanácsosként 1920-ban kényszernyugdíjazták a Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartása miatt.

120 Ezután kezdett régészettel foglalkozni. 1931-től végzett ásatásokat a főváros középkori emlékeinek kutatása céljából, a Fővárosi Múzeum keretein belül (nyéki kastély, budaszentlőrinci pálos kolostor, Bugát utcai Szt. Lázár-templom, tabáni Szt. Gellért-templom, vízivárosi Szt. Péterváros, Városkút, Fehéregyháza, Óbuda stb.). Nevéhez fűződik a főváros középkorának rendszeres régészeti kutatása. Ásatásait feldolgozta és megjelentette. Javaslatokat tett a további kutatásokra, és foglalkozott a feltárt maradványok megóvásával is.

121 Lépéseket tett a tanács felé, hogy az építkezésekről, azok megkezdése előtt értesítsék a Régészeti és Ásatási Intézetet, elsősorban a Vár, várlejtő, Tabán, Óbuda, Belváros vonatkozásában.

122 Nagy Lajos így írt Garádyról a múzeum 1945. év első felében végzett tevékenységéről készített jelentésében: „Mindenre kiterjedő érdeklődése, pontos munkája sok értéket mentett meg a főváros történetírása számára. Még sok ásatási jelentést, tanulmányt kívánt elkészíteni, az Intézet még sokévi tudományos munkát várt tőle. ... halála a főváros múltját kutatóknak szomorú vesztesége."

123 Tudományos kéziratos hagyatéka és könyvtára végakaratának megfelelően a Fővárosi Múzeumba került.

124 A múzeumi szervezet részlegei különböző mértékben szenvedtek kárt. A Károlyi-palotát az ostrom alatt „állandóan gyalogos vonatosztagok szállták meg, kocsipark volt az udvaron. Ezért állandóan tüzérségi tűz alatt állt és sok találat érte a palotát és az udvarát. A légibombázásoktól is szenvedett. Nagy veszélyt jelentett a Franklin-palota égése." A földszinti irodahelyiségeket istállónak használták, „a könyvtár egy részét a lovak alá dobták szalma helyett".

125 Egy leírás szerint a háború végeztével a kapu alatt és az udvaron „több mint 40 lóhulla hevert".

126 A Központi Igazgatóság nem hagyta el az épületet, de a Régészeti és Ásatási Intézet és a képtár több alkalmazottja is itt vészelte át az ostromot, Zakariás G. Sándor tanácsjegyzővel együtt. (Többen azért laktak ott, mert a lakásukat bombatalálat érte.) A műtárgyak megóvásában, a viszonylag kevés veszteségben ennek nagy szerepe volt.

127 A gyűjtemények megőrzéséért, az értékes műtárgyak Nyugatra szállításának megakadályozásáért Nagy Lajos és munkatársai mindent elkövettek. Erről egy feljegyzés tudósít. Eszerint Zakariás G. Sándor még 1944 októberének végén érintkezésbe lépett a De Gaulle-kormány képviseletével, és menlevelet szerzett a gyűjtemények számára, amelyeknek védelmét a szövetséges hatalmak képviselete vállalta. A hivatalos rendeletre szállításra előkészített ládákat pedig a muzeális értékű anyag helyett könyvtári duplumokkal, kiadványokkal, fénykép-másodpéldányokkal töltötték meg, s húzták az időt a szállítás előkészítését igazoló jelentés beadásával is. Ezalatt a tárgyakat biztos helyre menekítették. Az oroszok 1945. január 18-án szállták meg a Károlyi-palotát. Zakariás G. Sándor hamarosan kapcsolatba lépett a Magyar Nemzeti Múzeummal, amelynek segítségével február 2-án megszerezte az orosz parancsnokság védlevelét.

128 Pest ostromának végeztével, január 18-a után a dolgozók azonnal hozzáfogtak a romeltakarításhoz, a helyiségek, az abla285