Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

KRÓNIKA - K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum működése (1935-1946) 273-303

tárban is felállították a légoltalmi személyzetet, a padláson elhelyezték a tűzoltáshoz szükséges eszközöket. A felterjesztésben az igazgatóság javasolta a legértékesebb képek elhelyezését a Városháza bombabiztos óvóhelyén, a többinek más tárgyakkal együtt a kiscelli kastélyba szállítását, nedvességtől óvó csomagolásban.

41 A háborús eseményekre való felkészülés közben, 1941. január 15-én elhunyt a központi igazgató, Horváth Henrik. A székesfőváros díszsírhelyet adományozott számára a Kerepesi temetőben.

42 Gerevich Tibor, a neves művészettörténész, érdemeit méltatva így jellemezte őt: „Forma szerint régész és műtörténész, hivatása szerint muzeológus volt... Egyike volt a legképzettebb és legmélyebben gondolkodó, legeredetibb magyar tudósoknak ... Rendkívüli tudását és élete utolsó szakaszában szinte szédületes tempójú irodalmi munkásságát a hazai és a külföldi tudományos körök és intézmények egyképp méltányolták és nagyra becsülték."

43 Nem sokkal halála után özvegye felajánlotta vételre az elhunyt igazgató könyvtárát a múzeumnak. A tanács 5200 pengőt fizetett a mintegy 900 db könyvért, amely a képtár könyvtárába került.

44 A MÚZEUM TEVÉKENYSÉGE NAGY LAJOS IRÁNYÍTÁSA ALATT 1944 ŐSZÉIG A polgármester 1941. március l-jétől Nagy Lajost, a Régészeti és Ásatási Intézet vezetőjét nevezte ki központi igazgatónak. Ezzel egyidejűleg a Történeti Múzeum (újkori gyűjtemények), amelyhez szervezetileg a Középkori Kőemléktár is tartozott, osztályigazgatói teendőivel Schoen Arnoldot, a fővárosi emlékművek felügyelőjét bízta meg. A Régészeti és Ásatási Intézet vezetése továbbra is Nagy Lajos feladatkörébe tartozott. Az Aquincumi Múzeum irányítására Szilágyi János kapott megbízást, a képtár vezetője Kopp Jenő maradt.

45 Nagy Lajos 1897. március 15-én született Nagyváradon. Elemi és középiskoláit itt végezte el, majd tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, latin és történelem szakon folytatta. 1920-ban tanári szakvizsgát tett latinból és történelemből. 1921-ben doktorált archeológiából mint főszakból, ókori történelemből és művészettörténetből mint melléktárgyakból. 1915—1919-ig katonai szolgálatot teljesített, 33 hónapot töltött az orosz és az olasz fronton. 1919-ben Szolnoknál román fogságba esett, s öt hónapig az aradi várban raboskodott, majd kiszabadult. 1922. január l-jén nevezték ki a Fővárosi Múzeumhoz ideiglenes hivatalnoknak, majd 1928-ban múzeumi őrnek, 1937-ben osztályigazgatónak, 1941. március l-jétől központi igazgatónak. Az egyetemen Kuzsinszky Bálint tanítványa volt, mellette habilitált 1930-ban. 1941-ben nyilvános rendkívüli tanári címet kapott. 1934-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, majd ugyancsak levelező tagja lett a Német Régészeti Intézetnek és a Belgrádi Archeológiai Társulatnak. Több éven át főtitkára, választmányi tagja az Országos Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulatnak, 1932től tagja a Műemlékek Országos Bizottságának. Az 1920-as és 30-as években a Fővárosi Tanácstól kapott ösztöndíjjal számos tanulmányutat tett belföldön és külföldön (Ausztria, Olaszország, Görögország, Bulgária, Szerbia, Horvátország stb.). Számos nemzetközi kongresszuson vett részt. Utazásaihoz állami segítséget és külföldi ösztöndíjat is kapott. Nagy Lajos bekapcsolódott az aquincumi ásatásokba, amelyeknek később irányítója lett. Már 1923ban aquincumi témájú előadást (Az aquincumi céhek élete) tartott az Országos Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat ülésén. 1928-ban hívták a pécsi egyetemre, az ókortörténeti katedra betöltésére, de éppen aquincumi tervei miatt nem vállalta el. A római polgárvárosban folyó ásatások mellett feltárta a Raktár utcai ókeresztény temetőkápolnát, az Eskü téri (ma Március 15. tér) római tábor nagy részét, folytatta a Flórián téri katonai fürdő, s megkezdte a tabáni eraviszkusz telep és a Nagyszombat utcai amfiteátrum feltárását. Az ő nevéhez fűződik a Flórián téri és az Eskü téri föld alatti múzeumok létrehozása. Bejárta és kutatta a római limes vonalát Szentendrétől Nagytétényig. A szentendrei múzeumot ő ala277