Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Zeidler Miklós: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig 9-87

ződésében „a magyar legendás erő megtestesítője, Toldi Miklós szobra lenne elhelyezhető, amint a ven­dégoldallal mutat - a Stadion felé", odébb Mátyás és a legyőzött Holubár szobra áll. A stadion tizenhat kapuját Botond, Deák Balázs (a szerző itt bizonyára Magyar Balázs kapitányra gondolt), Kinizsi, Lehel és a többi hős neve és szobra ékíti, a kapuk oszlopaira pedig a történelmi Magyarország egy-egy várme­gyéjének címere kerül. „Egyelőre természetesen csak a meg nem szállt vármegyék címerei nyernének el­helyezést egy-egy oszlopon. A többit majd aszerint vésnök fel, amint a területek felszabadulnak." A fő­bejárat melletti óriás kőtáblák az olimpiai győztesek neveit tartalmazta volna, a főbejárat melletti két víz­medence pedig Búvár Kundnak, ill. annak a marseille-i polgárnak az emlékét örökítette volna meg, aki a hatóságok tiltása miatt úszva vitt koszorút Kossuth Lajos hajójához 1851-ben. 64 Hamarosan részletes kimunkálást nyert Óbuda polgárainak stadionpályázata is. Az Országos Köz­egészségügyi Egyesület (OKE) nevében Gerlóczy Zsigmond elnök és Schuschny Henrik főtitkár július 15-én felterjesztést intézett az OTT-hoz a rákosi telekadományozás ellen. Levelükben a budai oldal jó levegőjét állították szembe Pesttel, ahol a „sokféle szenny mintegy burkot alkot a város felett". Az OKE néhány hónap múlva ismét lökést akart adni a Nemzeti Stadion megrekedt ügyének. Az 1929. februári gyűlésen felszólaló Buday Gyula testnevelő tanár tagtárs leszögezte, hogy a stadiont az óbudai hegyek aljában kell felépíteni, mert ez a főváros legtisztább levegőjű vidéke s mert „a környező hegyek szépsé­ge, fedett uszoda létesítését szinte hangosan kínáló bőséges vizű forráshoz közelsége, az evező-sport ré­szére a Duna szomszédsága, a téli sportok: síelés, ródlizás gyakorlásához kínálkozó közeli hegyek, cél­lövés számára mint golyófogó a Bohn-féle téglagyár elhagyott bányájának hegyfelőli oldala, autóverse­nyekre a Bécsi-út, mint az ország egyik legjobb útja, amelyen át már nagyobb autóversenyeket lebonyo­lítottak, valóban Óbudát jelölik meg mint legalkalmasabb helyet a Nemzeti Stadion megépítésére". A sportpark optimális helyéül mindezek alapján a Kaszás-mező adódott, amit hozzászólásában ekkor Ha­jós Alfréd is helyeselt. Az OKE választmánya felkarolta az ötletet és folytatta akcióját a stadion rákosi „portengerbe" való telepítése ellen. 65 Budapest levegője valóban itt a legtisztább, ahol az uralkodó nyugati és északnyugati szelek által a pilisvörösvári hasadékon át behozott és előzőleg a pilisi hegylánc erdeiben megtisztult légtömegek még nem szedik fel a város által termelt szennyeződéseket. Az OKE jó érzékkel talált rá erre a szempontra, ami mind a stadion, mind az ide elképzelt sportliget, mind az ezek megvalósulása nyomán esetleg ide­települő lakosság - vagyis a város ésszerű terjeszkedése - számára lényeges volt. Ettől kezdve a tiszta levegőt minden elhelyezési terv készítőjének mint az egyik legfontosabb tényezőt kellett figyelembe vennie. Az OKE, hogy elképzeléseinek érvényt szerezzen, minden fórumot megkeresett. Április végén levélben hívta fel a főváros tanácsának figyelmét az óbudai elhelyezés előnyeire, május elején pedig a fővárosi közgyűlésben Vörösváry Miklós javasolta, hogy a Nemzeti Stadion „közegészségi, közlekedé­si, sportfejlesztési és városrendezési szempontok figyelembevételével" a Kaszás-mezőségen létesüljön. Ugyancsak az OKE kampányának eredményeként a népjóléti miniszter az óbudai terület és a rákosi gya­korlótér megtekintésére szakközeget küldött ki, majd 1929. november 5-én leiratban fordult a polgár­mesterhez. A Kaszás-rét - így a leirat -„a Duna és a dombok közé ékelve pormentes, tiszta levegőjével és természetes szépségével, kellemes, üdítő benyomást tett", és közlekedésének megjavítására is jó kilá­tások mutatkoznak. „A Stadionnak igényelt területet övező vidék természeti szépségénél és sík voltánál fogva építkezésre kiválóan alkalmas", ezzel szemben a „gyárak és pályaudvarok elhelyezését és az ural­kodó nyugati szeleket figyelembe véve a rákosi gyakorlótér füstös és poros légköri zónának a kellős kö­zepébe esik, talaja erősen homokos, ez okból porképző és különösen tömegmozgásoknál a porok szellő­szerű felverődését okozná és közlekedési viszonyait tekintve se nyújtana oly sokoldalú megközelítésre módot, mint aminővel a Kaszásrét kecsegtet. Mindezek alapján a Nemzeti Stadion elhelyezésére a két említett terület közül a Kaszásrét alkalmasabbnak mutatkozik." 66 Csakugyan, a Bécsi út alatt rejtőző, sportcélokra is alkalmas 21°C-os bőséges vizet adó Árpád-for­rás, az előnyös fekvés és a tiszta levegő egyaránt a Táborhegy lábánál felépítendő „Árpád-stadion" ja­vára szólt. (A részben fővárosi tulajdonban lévő, gyéren beépített területet az óbudaiak azért is különö­26

Next

/
Oldalképek
Tartalom