Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Zeidler Miklós: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig 9-87

A sporttelep a tervek szerint a gyakorlótér nyugati felét foglalta volna el, egészen pontosan a Fehér út, a Kerepesi út, a Szigligeti utca déli meghosszabbítása (ma: Rákosfalva utca) és a kőbányai vasútvonal által bezárt 70 hektáros, téglány alakú területet. A négyszögű telek minden oldaláról megközelíthető komplexum főbejárata a Kerepesi útról nyílt volna; a látogatók a forgalmas főúttól mintegy kétszáz lépésnyire érhették el a szimmetrikus elrendezésű, parkosított területet. A tervező a kaputól balra az úszóstadiont, jobbra a Testnevelési Főiskola épületét helyezte el. Szemben magasodott volna a nagystadion épülete, ezt jobbfelől kerülve a teniszpályákhoz, balra térve az atlétikai edzőpályához lehetett volna eljutni. A terven a stadiontól délre több sportág versenyeinek megrendezésére alkalmas furcsa formájú pályaegyüttes látható, benne kerékpárstadion, vízmedence, lovas- és futópálya és egy - autó- és motorversenyzésre szánt - ovális pálya. A park déli részébe került volna a cserkészek és a leventék külön sportpályája és gyakorlótere (7. kép). A közlekedést a környező utak villamos- és vasútforgalma, valamint a park északi felének szárnyain elhelyezett, tizenkét sínpárral tervezett villamos-végállomás volt hivatott szolgálni.

56 A közgyűlés késedelem nélkül tárgyalásba vette az ügyet, és 1928. április 18-i 327. sz. egyhangú határozatával „a főváros serdült fiatalsága testi nevelésének fokozottabb biztosítása és általában az emberi testedző sportágak kultiválásának előmozdítása érdekében a Budapesten létesítendő sporttelep s ennek keretében építendő Országos Versenypálya (Nemzeti Stadion)" céljára a fent említett területet átengedte. A közgyűlés egyszersmind elfogadta a Warga-féle szabályozási tervet, tudomásul véve a tanács javaslatát, mely szerint „a kijelölt helyen létesítendő testnevelő intézmény ligetszerűen és akként képezendő ki, hogy amellett, hogy elsősorban a különféle testedző és testügyesítő sportágak elhelyezésére és művelésére szolgál, e célra kijelölendő részében a nagyközönség séta- és üdülőhelyéül is szolgálhasson."

57 A közönséget ez a példátlan sietség - másfél évtizedes huzavona után az elhelyezési vita négy hónap alatt eldőlt - kissé készületlenül érte. Pedig a magyarázat alkalmasint egyszerű: a főváros, melynek feladata volt a terület átadása, e gesztussal olyan telekről mondott le, amely - nem lévén közművesítve nem képviselt túl nagy értéket, sőt gyakorlatilag nem is volt a birtokában. (A honvédség ugyan elméletileg csupán bérlője volt a területnek, valójában azonban a sajátjaként használta.) A kijelölt telek ráadásul látszólag minden igényt kielégített: bőséges hely állt rendelkezésre még nagyarányú további bővítésekhez is, az építkezést a sík terepen akár azonnal meg lehetett kezdeni, a közlekedés pedig - természetesen új viszonylatok létesítésével - megoldhatónak látszott. Ez a megoldás egy további előnyt is tartogatott az adósságát ily módon leróni készülő főváros számára: a „kietlen és városrendezési, városfejlesztési szempontból kevésbé kulturált" terület amúgy is időszerű fejlesztését a sportliget és a hozzá kapcsolódó infrastrukturális beruházások egyszerre megoldották volna.

58 Csakhogy a szinte puccsszerű elintézést nem mindenütt fogadták szívesen - különösen nem a budai oldalon, ahol Lágymányos, a Vérmező és Óbuda hívei a rákosi stadion eszméjén hatalmasan fölháborodtak. A veszedelem, hogy a stadion nem az egyszerre festői és arisztokratikus Budán épül meg, hanem sportolókkal és nézőkkel egyetemben „Pest porába fullad", ellenlépésre serkentette őket. Az Óbudai Hegyvidéki Szövetség már áprilisban beadványt juttatott el az OTT-hez, melyben a Rákos helyett az ún. Kaszás-mezőséget (nagyjából a mai Bogdáni út-szentendrei HÉV-esztergomi vasút-Kunigunda utca közötti térséget) javasolta a stadion helyéül. Nem hiányzott a sajtótámogatás sem. A Budai Napló mindjárt ünnepélyes fogadalmat tett s követelte, hogy Budán épüljön „a talajából termett harci készség" és „a halhatatlan magyar virtus királyi palotája". A Vérmezőt sem hagyták el korábbi hívei - s főként nem a Testnevelési Tanács. Karafiáth a Pesti Hírlapban süllyesztette el az Újpesti-szigetet és az Óbudai-szigetet, s a Maróti-féle terv mellett tört lándzsát.

59 A vitának különös aktualitást adott, hogy éppen ekkoriban folyt a költségvetés országgyűlési tárgyalása, melynek során több felszólaló is pártfogásába vette a stadion ügyét. A legilletékesebb kultuszminiszter azonban nem tett közvetlen ígéretet a központi finanszírozásra, márpedig enélkül szó sem lehetett építkezésről.

60 Az OTT-t a fővárosi adomány felemás helyzetbe hozta. Közel másfél évtizede a tanács az arisztokratikus Vérmezővel álmodott, most pedig egyszerre egy közönséges pesti pusztaság látványára ébredt. 23