Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Zeidler Miklós: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig 9-87

és a várvavárt Magyar Jövendő merész ívelésű temploma" - megépítését, amire a testnevelési adó, az OTA tartalékai és a nemzeti áldozatkészség elegendő kezdő összeget nyújthatna. Az OTT vágya továbbra is univerzális sportliget kialakítása volt, mely a gyakorló- és versenytereken kívül az országos testületek és a sportegyesületek székházával, a főiskolával, sportkönyvtárral, sportmúzeummal kiegészülve „a magyar testnevelésügy megszentelt csarnoka és erős fellegvára" lett volna. Az aréna mint sportmérkőzések, ünnepélyek, felvonulások, levente- és cserkészbemutatók, lovasversenyek és műelőadások jövendő színhelye feltétlenül jó közlekedést kívánt, ezért az elgondolás szerint nem kerülhetett perifériális területre. A füzet végigtekintett az elhelyezési kísérletek kudarcán, a sort az újlaki téglagyár Bécsi úti agyaggödre helyén építhető amfiteátrális megoldású stadion - a szűk utcák és a rossz közlekedés miatt szintén kivitelezhetetlennek ítélt - ötletével zárva. Időközben az Újpesti-szigetnek is befolyásos pártfogója támadt Gömbös Gyula honvédelmi miniszter személyében, de a cserkész nagytábort megfutamító 1926-os nyári árvíz e terv gyengéjét megmutatta.

51 A közvélemény ekkorra már egyre türelmetlenebb volt, s a sajtó is elégedetlenül vette tudomásul a hivatalos tényezők késlekedését, amitől a „Luca-széke megröstellte magát és kiment a divatból".

52 Laikusok is sorompóba álltak - grandiózus tervekkel. Az egyik ilyen beadvány - Nagy Teleki László Bélistás díjnok műve - több lehetséges helyszínt (Gellérthegy, Városliget, Népliget, Vérmező, Teleki tér, Tattersall, Erzsébet tér, Tisza Kálmán tér) is megjelölt. A mellékelt rajzok szerint a stadionépület domináns formaelemét a koronás kiscímer adta volna: az alaprajzon a futópályák félkörei a címerpajzs alsó görbületéhez, ill. a latin korona ívéhez illeszkedtek, míg a ferde keresztet a szerző kertépítéssel szándékozott kialakítani - s ezzel kész is volt a tökéletes madártávlati kép. A teljes egészében üvegezett tetővel fedett(!), kerékpáros- és futópályával is felszerelt stadion futballpályájának gyeptégláit szükség esetén fel lehetett volna szedni s helyére parkettát fektetni vagy az alatta elhelyezett vízmedencét megnyitni (6. kép). Az ismét csak a korona formáját kölcsönző íves homlokzaton a magyar irodalomból vett valamely pozitív jelmondat várta volna a belépőt.

53 A Testnevelési Tanács 1926 őszén már abban reménykedett, hogy hamarosan kiírhatja a tervpályázatot a Vérmezőre vagy a lágymányosi állandó kiállítási területre, ám ismét csalatkoznia kellett. Újabb év telt el anélkül, hogy az ügyben a legkisebb előrelépés történt volna.

54 Karafiáth ekkor megpróbált felülről nyomást gyakorolni a fővárosra, csakhogy ehhez először a kormányt kellett megnyernie. Ezért 1927. szeptember végén levelet intézett Klebelsberghez (majd néhány héttel később Bethlenhez is), melyben évi ötszázezer pengő kiutalását kérte a Nemzeti Stadion céljára. Nyomatékképpen felsorolta a már álló stadionokat: Bologna, Frankfurt, Berlin-Grunewald, Hamburg, München, Stockholm, London és más városok büszkeségeit, s kiemelte, hogy „a sport nemzetközi propaganda szempontból... nagy értékkel bír". Végül a miniszter programjának egyik kulcsszavát kölcsönvéve utalt arra, hogy a stadion és a hozzá kapcsolódó létesítmények bizonyíthatnák „sportunk nagy fejlettségét és kultúrfölényünket".

55 Folkusházy Lajos alpolgármester 1927. december 15-én a székesfőváros tanácsában indítványozta egy sportliget s benne a Nemzeti Stadion létrehozását a rákosi réten, az ún. ligettelki dűlőn. Indoklásában kifejtette, hogy mivel az addig felvetett terveket a főváros városfejlesztési és városrendezési okokból visszautasította, illő immár, hogy saját ajánlattal álljon elő. (A főváros korábbi nádor-kerti tervét az egyetemi fejlesztés koncepciója keresztülhúzta.) Az alpolgármester az új lóversenytér mellett fekvő katonai lovassági gyakorlótér (a mai Fehér út-Kerepesi út-Keresztúri út-Jászberényi út négyszögben) 168 hektáros területéből mintegy 68 hektárnak az elkülönítését javasolta a folyamatosan bővíthető sportliget számára. A gondolat általában helyesléssel találkozott, de Karafiáth, bár maga is üdvözölte a jó szándékot, rögtön jelezte, hogy a helyet nem tartja ideálisnak. A tanács a Folkusházy-féle ideát lelkesen támogatta, és az ügyirat ezzel megkezdte több hónapos vándorútját egyik fővárosi illetékes hivataltól a másikig. Miután a kisajátítási albizottság (december 28.) és a sportügyi szakbizottság (1928. január 20.) egyhangúlag elfogadta a tervet, a Városrendezési és magánépítési ügyosztályon volt a sor, hogy a rendezési tervet előállítsa. A Warga László készítette rajzot az FKT március 19-én jóváhagyta, s ezzel a nemzeti sportliget kérdése végre a legfelső budapesti fórum, a közgyűlés elé került. 21