Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

KÖZLEMÉNY - Pető Mária: Domenico Sestini második magyarországi utazása 203-208

tói eltekintve, mint egy pelikán elfogása és elfogyasztása, vagy részegen, medve módra táncoló helybeliek látványa. A magyar határt Újvidéknél érték el, ahol a vízum elkészíttetése miatt 3 óra hosszáig kellett tartózkodniuk. Az al-dunai városoknál lezajlott háborús eseményekről szerzőnknek tudomása volt, ezeket pontosan leírja, így többek közt az 1699-es karlócai békekötést is Szeptember 14-én, Zimonynál Mustafa-Agà kereskedelmi vízuma miatt kénytelen szerzőnk elidőzni, a várakozást a Duna menti növényvilág megszemlélésével teszi hasznossá. Zimonynál állt az a lazarétum, ahová a török földről érkezőket karanténba zárták a pestis veszélye miatt. Sestininek ezzel kapcsolatban már voltak rossz emlékei, az 1778-as konstantinápolyi pestisnek szemtanúja volt, a járványról 1779-ben egy könyvet is megjelentetett, amikor pedig Konstantinápolyból Erdélybe érkezett 1780 júniusában, őt magát is bezárták, és csak nagy nehezen tudott megszabadulni.

10 Zimonyban csak a város parancsnoka, Sturm báró segítségével és 3 török piaszter lefizetése után sikerült megszereznie az utolsó vízumot, melyre minden Belgrádba tartó hajó utasának szüksége volt. A lazarétum igazgatójával jó kapcsolatba került, ottartózkodása alatt többször is nála ebédelt, a kórházba is ellátogatott, ahol megismerkedett egy angol úrral, James Wosley-vel, aki Indiából érkezett Kairón és Konstantinápolyon keresztül. Egy bizonyos Mattióval is kapcsolatba került, akit szolgálatába fogadott, és aki elkísérte egészen Konstantinápolyig. Szeptember 22-én indultak tovább Belgrád felé. Mr Wosley is kikísérte őket a hajóhoz, mivel a karanténba zártaknak megengedték, hogy a Száva folyó partján sétálhassanak. Szeptember 28án érték el a Vaskaput (Demir-Kapi), ahol igen veszélyes volt az útjuk. Látták az itt található római emlékeket, Tiberius és Traianus császár feliratait, a Traianus-híd cölöpmaradványait. Innen már török földön haladtak tovább, Vidinbe éppen az újhold napján, Bairamkor" érkeztek. Az útjukba kerülő települések közül részletesen leírja Nikápolyt, melyet Traianus alapított, miután legyőzte a dákokat. Természetesen Sestini tud az 1396-os nikápolyi csatáról is (itt ugyan az évszámban téved, 1393-at ír). Mielőtt október 3-án Ruszébe értek volna, a város környékén mindenütt hallatszott: „Yumurcak! Yumurcak!" - azaz pestis. S valóban: a városban járvány pusztított. Itt szerzőnk megint bajba került törökös ruházata miatt, de mivel Bécsből volt útlevele, továbbengedték. Bivaly vontatta szekéren tették meg az utat Bulgárián keresztül; a bivalyok olyan lassan jártak, mint a teknősbékák. Október 12-én érkeztek meg Várnába, ezzel kapcsolatban Sestini részletesen leírja a város fekvését, történetét, kereskedelmi életét. Itt újra hajóra szállva a Fekete-tengeren át utaztak Konstantinápolyba, ahol október 22-én vetettek horgonyt. Szerzőnk nehezen viselte már el a hajó kényelmetlenségeit, ezért korábban, már Mavromolóban kiszállt, majd egy török bárkán Tarapiában kötött ki. Ez Pera kikötője volt, ahol régi pártfogója, Ludolff gróf, a nápolyi követ lakott, akinél ott maradt ebédre, majd innen Büjük-derébe ment Sir Robert Ainslye, a brit követ nyári palotájába, aki barátsággal fogadta őt. A firenzei utazó második magyarországi útinaplójának ismertetése után meg kell jegyeznünk, hogy ezzel még nem fejeződött be szerzőnk érdeklődése hazánk iránt. Numizmatikai kutatásai sor£n tudomást szerzett a hédervári Viczay-gyűjteményről, s ennek feldolgozása kapcsán az 1800-as évek elején több ízben is ellátogatott Magyarországra,

12 de ez a tevékenysége egy következő feldolgozás témájául fog szolgálni. JEGYZETEK Rövidítések CIL=Corpus Inscriptionum Latinarum SESTINI, D.=Viaggio curioso-scientifico-antiquario per la Valachia, Transilvania e Ungheria fino a Vienna. Firenze, 1815 1. PETŐ,: A firenzei Domenico Sestini pest-budai utazása a XVIII. század végén. TBM XXV, 1996. 351-360. 2. MONALDI, T.: Elogio di Domenico Sestini Fiorentino già socio corrispondente della Pontificia Accademia Romana d'Archeológia. Róma, 1835. 7., 23. 3. SESTINI, D: 338-339. 207