Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

KÖZLEMÉNY - Pető Mária: Domenico Sestini második magyarországi utazása 203-208

PETŐ MÁRIA DOMENICO SESTINI MÁSODIK MAGYARORSZÁGI UTAZÁSA Az olasz tudós és utazó első magyarországi útjáról e kiadvány előző számában (TBM XXV.) már megjelent egy ismertetés, mely kiemelten foglalkozott Sestini 1780 nyarán tett pest-budai látogatásával.

1 Életrajzírója, Tullio Monaldi közlése szerint

2- és maga a szerző is több ízben említi -, hogy Bécsből Konstantinápolyba történő visszatéréséről is készült egy útinapló Descrizione del viaggio fatto da Vienna per il Danubio insino a Rusciuk, e di là per terra insino a Varna, dove il Mar-Nero mi resi a Costantinopoli (Berlin, 1807. 74.) címmel. Nemrégiben sikerült hozzájutni ehhez a munkához, amely a magyar kutatásban eddig teljesen ismeretlen volt. Talán azért nem merült fel a visszatérésről szóló napló létezése az utazásával foglalkozó kutatók gondolatában, mert Sestini a nálunk legismertebb munkájában, a Viaggio curioso-scientifico-antiquario per la Valachia, Transilvania e Ungheria fino a Vienna című könyvében közöl egy írást Itinerario per guida dei viaggiatori, che vaghi sono di far viaggio per alcuneparti deli' Ungheria e della Transilvania címmel, s minthogy Pozsonytól Nagyszebenig közli az adatokat, úgy tűnhetett, mintha ez a visszautazásról szólna. Időközben sikerült azonosítani ennek a műnek a forrását, ez pedig nem más, mint Johann Lehmann: Reise von Pressburg nach Hermannstadt (Leipzig, 1785) című könyvének olaszra fordított, kivonatos változata. Sestini Itinerariójában semmiféle utalás nem található arra vonatkozóan, hogy a szöveget mástól vette át, úgy tűnik, hogy abban a korban a szerzői jogot még nem vették olyan komolyan, mint manapság. Az átvétel ténye akkor derült ki, amikor Sestini bibliográfiáját,

3 melyet a Viaggio curioso... könyvéhez mellékelt, átnéztük és ellenőriztük. Különös módon a szerző korábban, 1807-ben jelentette meg a visszatéréséről írott naplóját, míg az odavezető útjáról készítettet csak az utazás után 35 évvel később, 1815-ben. A késedelemre talán személyes okok vezették. 1778-ban érkezett Konstantinápolyba,

4 és itt ismerkedett meg Sir Robert Ainslye-vel, a Portához kirendelt brit követtel, akivel barátságot kötött, és aki megbízta azzal, hogy éremgyűjteményét gyarapítsa és rendezze. E célból több utazást tett az akkori török birodalom területén, érméket vásárolt, melyeket a követ gyűjteményében helyezett el. Egy rövid ideig Bukarestben tartózkodott Ypsilanti fejedelem udvaránál az olasz levelezés titkárának minőségében, de mivel akkori megbízatásával nem volt elégedett,

5 továbbutazott Bécsbe, hogy ott numizmatikai tanulmányokat folytasson. Sestini 1780. július 16-tól augusztus 25-ig tartózkodott Bécsben, ahol ismeretséget kötött a kor neves numizmatikusaival, majd innen tért vissza Konstantinápolyba, hogy eleget tegyen mecénása megbízásának, azazhogy feldolgozza és publikálja az éremgyűjteményét. Feladatát elvégezte, és 4 vaskos kötetben jelentette meg ezt a munkát 1789-90 között.

6 Időközben, 16 évi barátság után, kapcsolata megromlott a brit követtel, s ez a körülmény nagyon bántotta szerzőnket. Az 1815-ben megjelent Viaggio curioso... című munkájának ógörög nyelvű mottója - „Sokan, akik barátoknak látszanak, nem azok, akik meg nem látszanak, azok. A bölcs dolga tehát, hogy mindegyiküket megismerje. Őrizkedj azok barátságától, akiknek a szándéka kétes."

7 - minden valószínűség szerint Ainslye-re vonatkozik. 1792-től nem is tért többé vissza Konstantinápolyba. A Viaggio curioso... befejező sorai bécsi megérkezését, szálláskeresését idézik fel, a második napló pedig a visszatérés, az elutazás megszervezésével kezdődik. A Bécsben eltöltött másfél hónapról Sestini sem itt, sem máshol nem számolt be. Második, Magyarországon keresztül vezető útját szerzőnk vízi úton, a Dunán hajózva szándékozott 203