Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

KÖZLEMÉNY - Létay Miklós: Az óbudai Szentháromság szoborcsoport 187-201

LETAYMIKLOS AZ ÓBUDAI SZENTHÁROMSÁG-SZOBORCSOPORT E téma azért aktuális, mert Óbudán, a Szentlélek téren újra fel akarják állítani az 1956-ban lebontott Szentháromság-szoborcsoportot. Már kutatásom kezdetén kitűnt, hogy egy idevágó tanulmány elkészítését leginkább két tény indokol(hat)ja Egyrészt még soha senki nem írta meg e köztéri alkotás történetét, illetve az eddig megjelent szórványos adatok közül jó néhány téves. Másrészt a lebontott szobrok a Budapesti Történeti Múzeum Fővárosi Képtárának szoborgyűjteményében találhatók,

1 de „életrajzuk" megírására eddig még nem került sor. Következésképpen dolgozatunk nem művészettörténeti elemzés, hanem e szoborcsoport leírása és történetének összefoglalása. A Kisázsiában kitört pestis 1738 decemberében érte el Óbudát, az első megbetegedéseket ekkor észlelték. A járvány 1739 júniusa és szeptembere között tombolt a legerősebben. Miután a helység plébánosát is elvitte a „fekete halál", az újonnan betelepedett trinitárius szerzetesek látták el a papi feladatokat a haldoklók körül. Oly nagy volt az elhunytak száma, hogy soknak a nevét be sem jegyezték a halotti anyakönyvbe. Az utolsó beteg 1739. november 30-án halt meg a pestiskórházban. Thomas Segetta (vagy Segetha), óbudai bíró 1739 december 16-án készítette el a járvány szomorú mérlegét. Kimutatása szerint a halottak száma összesen 888 volt, vagyis a járvány Óbuda akkori lakosságának körülbelül a felét ragadta el.

2 A betegséggel szemben védtelen emberek vallásos hitükben kerestek magyarázatot és vigasztalást. A járványt Isten büntetésének, annak elmúlását pedig Isten könyörületességének tekintették. Éppen ezért elhatározták, hogy egy Szentháromság-szobor (pontosabban szoborcsoport) állításával kérik bűneik bocsánatát és fejezik ki hálájukat a túlélésért.

3 Ez szorosan összefüggött azzal a ténnyel, hogy az 1730-as években Óbuda lakosságának 77%-a katolikus, 12%-a református volt. Feltehetőleg Segetta Tamás óbudai bíró (megh. 1743. augusztus 19.) irányításával (ez a feladat óhatatlanul reá hárult, hiszen a helyi plébános 1739 júniusában meghalt) öt hónap, tehát viszonylag rövid idő alatt összegyűjtötték a szoborcsoport elkészítéséhez szükséges pénzt. Egyik része özv. gróf Zichy Petemétől (7—1745), a helység földbirtokosától származott, 704 forintot az óbudai plébániatemplom építésére gyűjtött összegből vettek el, a harmadik részét valószínűleg a helyi lakosság adományaiból szedték össze. i Az alapkőletételre 1740. május 30-án került sor a Zichy-kastély délnyugati sarkától néhány méterre lévő téren.

4 Ezt a négyzet alakú területet északról, dérről és nyugatról lakótelkek, keletről a FŐ utca (az akkor még idáig nyúló Lajos utca) határolta. A teret és a Duna-partot a szűk Hajós utca kötötte össze (1. 1-2. térkép).

5 A hely kiválasztásában talán szerepet játszott, hogy a trinitáriusok első csoportja 1738 októberében (tehát a pestis kitörése előtt egy hónappal!) telepedett le a kastély közelében, s a rend tagjai azonnal bekapcsolódtak a betegek ápolásába. A szoborcsoport a tér közepén helyezkedett el, homlokfala, azaz fő oldala kelet felé nézett. Felállításának pontos ideje vagy időtartama ismeretlen, legkorábban 1740 folyamán, de mindenesetre 1743 előtt készült. Lappangó vagy elveszett számadásai hiányában sem tervezőjét, sem szobrászát nem ismerjük. Stílusa barokk. A szoborcsoportról személyes emlékeink, feljegyzéseink nincsenek, tehát nagyságát, tagolását stb., egyszóval látványát csak képek és leírások segítségével idézhetjük fel, ismerhetjük meg. Sajnos a for187