Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Zeidler Miklós: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig 9-87

res versenymedence létesítésének gondolatát is Célszerűnek látta a sportszövetségek és az OTT hivatalait, valamint egy sportmozit is a stadionban elhelyezni. Hajós válaszcikkében az elhelyezési javaslatot elfogadta, a strandfürdőre és az óriásmedencére vonatkozó elképzelést azonban - horribilis építési és fenntartási költségeik miatt - elvetette.

25 Károly Lajos

26 már komolyabb kifogásokat támasztott a margitszigeti tervvel szemben s a maga részérói a Városligetben, a Széchenyi fürdővel szemben akarta felépíteni a stadiont.

27 A stadion tehát, akárcsak néhány évvel korábban, ismét beszédtéma lett. Augusztus 3-án vasárnap ismeretterjesztő sportmatiné volt az Uránia épületében, amit a tudósító „a budapesti Stadion alapkőletételének" nevezett, s vidáman élcelődött a berlin-grunewaldi stadion körüli huzavonán, mondván: „lehetetlen, hogy nálunk is tizennégy évig húzódjék el a Stadion építése". Nem tévedett - a nagystadion átadására még éppen harmincnégy évig kellett várni.

28 Pedig nem sokkal a politikai rezsimváltozás után az OTT elnöke által előterjesztett testnevelésitörvény-javaslatban már külön cikkely szólt arról, hogy a Coubertin-féle világmozgalomhoz csatlakozva Magyarországnak is meg kell építenie „az olimpiai játékok méltó helyéül szolgáló", 70-80 ezer fős stadionját.

29 Az újjáalakult Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) sem adta fel nagy ambícióit, és - dacára annak, hogy a háborúvesztes Magyarország részt sem vehetett a 1920-as olimpián - még ebben az évben Múzsa elnökletével héttagú stadion-albizottságot jelölt ki, amelynek feladata a terveztetéstől az építtetésig mindenre kiterjedt. A bizottság rögtön nekifogott a helyszín kiválasztásának. Az első helyre konokul ismét a Vérmezőt, a másodikra a Margitszigetet tette. Utóbbit a Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) röviden elvetette, a vérmezői elhelyezésnek viszont váratlan támogatója akadt Belitska Sándor honvédelmi miniszter személyében, aki a stadion alapját egy helyszíni szemle után ki is cövekeltette. A főváros városrendezőinek ellenzése és a tulajdonjogi helyzet tisztázatlansága miatt azonban a dolog megint elakadt.

30 Pedig a sajtó rendszeres közleményei arra vallottak, hogy a kérdés nagyon is foglalkoztatja a közvéleményt. A Budai Napló pl. - noha a Vérmezőt más célra szánta volna - inkább Lendl Adolfnak, az állatkert igazgatójának ideáját támogatta, aki botanikus kertet és természettudományi múzeumot képzelt ide -, a stadiont mindenképpen Budán akarta tartani. Ezért felelevenített egy, a háború előtt már fölmerült ötletet: a pasaréti Drasche-téglagyár Trombitás út mentén fekvő, felhagyott agyaggödrének mint természetes dombhajlatnak a felhasználásával amfiteátrális kiképzésű aréna felépítését javasolta. Az ily módon a Rókus-hegy déli oldalának támaszkodó stadion eszméjét mások is felkarolták, mondván: a Vérmezőt nem lehet „tűzveszélyes, drágán karbantartható fatákolmánnyal" elcsúfítani. Rögtön nagyszabású elképzelések rajzolódtak ki az itt kialakítandó komplexumról, melyben az stadion mellett óriási gyermekjátszótér és elegáns villanegyed létesült volna.

31 A stadionnal foglalkozó írásokban felmerült még Lágymányos, a régi lóversenytér, és Hajós margitszigeti terve is elő-előbukkant - immár 150-250 millió koronás költségvetéssel.

32 A következő évben egészen egyéni tervvel jelentkezett Langer Károly

33 és Mannó Leonidas.

34 Az összes sportág számára versenyzési és edzési lehetőséget biztosító sportpark megalkotását képzelték el, amihez a Vérmező természetesen túl kicsiny lett volna. Még a jóval nagyobb Margitsziget sem volt elegendő a céllövés, a krikett, a hoki és a lovassport - a kor kedvelt sportlátványosságai - pályáinak elhelyezésére, s az itteni Duna-szakasz az evezősversenyek rendezésére sem igen volt alkalmas. Mannó egyébként is óvni kívánta a sziget csöndes nyugalmát, s attól tartott, hogy „a Stadion versenyeinek porával azt felverjük". Az egykori kiváló atléta nem tudott megbarátkozni azzal a - többek között Hajós által is kedvelt - gondolattal sem, hogy a szórakoztatóipar is helyet kapjon a stadionban. „Hogy képzelik ők a sport komoly tréningjét? Hogy a sportoló ifjúság egyik szemével a trénerjére tekint, a másikkal pedig a női bokákban fog gyönyörködni?" - dohogott az egykori kiváló atléta. E veszedelmek elkerülése céljából Mannó a város egyik kevésbé frekventált, de nagy kiterjedésű szigetét, az ún. Szúnyogszigetet (Újpesti-sziget vagy Népsziget - valójában félsziget) proponálta. Meggyőződését, mely szerint 1928-ban a szigeten már olimpiát lehetne rendezni, szakértői véleményekkel is igyekezett alátámasztani, s terveit több helyen be is mutatta.

35 A terv kétségtelen előnye volt, hogy a félsziget és az Újpesti-rakpart közt hú15