Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Zeidler Miklós: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig 9-87

lap már arra figyelmeztetett, hogy a hátralevő hat esztendő minden percét okosan kell felhasználni, az egyesületek és szövetségek közötti torzsalkodásokat „az olympiász jegyében" illendő félretenni. Ez rendjén is volt, hiszen az 1915-ös NOB-ülésen már a kész stadiontervvel és a pénzügyi fedezet igazolásával kellett jelentkezni.

21 A HÁBORÚ UTÁNI ÉVEK E terveket azután halomra döntötte a háború. Az olimpiai mozgalom erejét vesztette, az 1916-os olimpia elmaradt, és az 1920. évi játékok budapesti megrendezése is lekerült a napirendről. Elakadt a Nemzeti Stadion ügye is Az OTT azért 1918 nyarán újabb lépést tett, amikor arra kérte Zichy János gróf kultuszminisztert, hogy a Vérmező beépítését célzó fővárosi tanácsi határozatot ne hagyja jóvá. E kérését 1918 decemberében megismételte, hozzátéve, hogy a „történelmi emlékezetű terület" sokkal inkább szolgálhatna „monumentális jellegű stadion" s az ennek területén felépítendő Testnevelési Főiskola otthonául. A népkormány, úgymond, aligha engedheti, hogy a Vérmező továbbra is tisztek lovaglóhelye legyen. Kívánatos volna viszont, hogy a telek „oly intézmények céljaira engedtessék át, melyek a nemzet ifjúságának, mint védelme főtényezőjének testi és erkölcsi regenerálását szolgálják. E terület ez intézmények céljaira annál inkább alkalmas, mert a hozzá fűződő történelmi emlékek az új kornak ifjúságát állandóan a független, szabad és boldog népet hordozó Magyarország nemes előharcosaira emlékeztetik, s eleven erővel késztetik őt, hogy hazája jövőjére is gondolva testben erőssé, gerinces férfiúvá és nemes erkölcsűvé fejlessze magát." A Testnevelési Tanács egyúttal kérte a kultusztárca közbenjárását az ügyben a honvédelmi miniszternél.

22 Az idő azonban kevéssé volt alkalmas a stadion ügyének előmozdítására. A háborúban vesztes Magyarország területére lépő idegen csapatok előrenyomulása, a politikai és társadalmi reformok, valamint a gazdasági helyzet általános leromlása időszerűtlenné tette a témát. A Tanácsköztársaság azonban, amely forradalmi lázában minden társadalmi problémát egyszerre akart megoldani, ismét napirendre vette a stadion kérdését. A munkásságot olcsó szórakozáshoz juttatni szándékozó tömeges sportpálya-építési mozgalom és a Margitsziget megnyitásának eredője volt Hajós új stadionterve, amit 1919 májusától a sajtó széles körben tárgyalt. Hajós korábbi sportközponttervét Gerenday ösztönzésére új környezetbe, a Margitsziget középső, legszélesebb részének budai oldalára helyezte, és a homlokzat kiképzésére három különböző - görögös, római, magyaros - stílust követő vázlatot is készített (2-3. kép). Néhány évvel azelőtti elgondolása a vízigény és a higiéniai követelmények fokozottabb hangsúlyozásával egészült ki. Az addig szóba került elhelyezési lehetőségeket Hajós most elvetette: a régi lóversenytér és a Tattersall - mint írta - „bérházak közé ékelve, a füstöt okádó vasút vonala mentén fekszik", a rákosi rét „poros, szikkadt terület", míg a Lágymányos feltöltése drága, és a lecsapolás után is mocsaras marad. A stadion Vérmezőre vitelével rokonszenvezett ugyan, mert így mód nyílott volna a katonaság által bitorolt terület visszaszerzésére, ám figyelmeztetett, hogy a déli vasút és a bérházak szennye mind a Vérmezőre gyűlik, és vizet is külön kútból vagy vezetéken kellene nyerni. Új elhelyezési ötleteket is felvetett - az Óbudai-sziget hajógyár fölötti részét, az Újpesti-szigetet (az UTE-pálya környékének további kiépítésével) és a káposztásmegyeri vízművek előterét -, ideális megoldásnak azonban a Margitszigetet tartotta. Az építkezés betonszükségletéhez rendelkezésre álló dunai kavics, a versenymedencékbe vezetendő, Dunából szűrt és szigeti hévforrással melegített víz, az evezőssport bekapcsolása, no meg a forgalom lebonyolítására alkalmasnak gondolt hajókikötők és két Duna-híd - Hajós az óbudai híd mielőbbi megépítésével számolt - mind emellett szólt. Hajós arra is hivatkozott, hogy a főváros által tervbe vett margitszigeti szabadidős-építkezéseket az ő stadionterve mintegy magába foglalja. A korábbi rajzokon is szereplő négyszázas futópálya és az ötszázas kerékpáros-motoros teknő (100 km-es sebességre méretezett emelt kanyarokkal) megmaradt. Ellenben az 50x15 méteres fedett uszoda a régi lóversenytérinél szűkebb telek miatt a vasbeton tribünök alá került, s ugyanitt kapott volna helyet a 250 személyes öltö13