Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - F. Dózsa Katalin: Budapest – divatváros : a magyar divattervezés rövid története 89-110

zett textilbiennáléknak. Komoly sike­reket értek el a tervezők modelljei kül­földön is Díjakat nyertek, jelentőssé vált az export a KGST-országokba, de nőtt Nyugat felé is, bár abba az irányba inkább az ún. bérmunka volt a jellem­ző, amikor a konfekciógyárak hozott anyagból és műszaki technológiával gyártották a ruhákat. Nem változott a helyzet azonban ­a szocialista tervgazdaság korlátai mi­att - a belföldi piacon. A kiállításokon megcsodált gyönyörű modellek hiá­nyoztak az üzletekből, ahol változatla­nul divatjamúlt, nagy példányszámban készült, rossz minőségű konfekció kel­lette magát. Budapest - úgy tűnt ­menthetetlenül lemaradt a francia, an­gol, olasz, nyugatnémet divatközpon­tok mögött. A helyzet a nyolcvanas évek köze­pén kezdett lassan változni, amikor az addigi belvárosi 3-4 maszek mellett sorra nyíltak a divatos ruhákat áruló magánbutikok. Ezek egyforma, művé­szietlen, csúnyán kivitelezett, rossz anyagból készült, de mindig a legutol­só divatot követő árat kínáltak. A mind erősebb konkurencia arra kényszerítet­te az állami ipart is, hogy a bérmunka Szüviaky Margit: Nyári ruha. Ez a Divat. I960. 6.10. tanulságait felhasználva kis szériás, di­vatos termékeket gyártson. Megjelentek a piacon nagynevű, ismert nyugati cégek is, amelyek közül pl. Pierre Cardin Magyarországon, magyar tervezővel - Tankó Judittal - hazai alapanyagból gyártatta ter­mékeit. Mivel azonban az alapanyaggyártás még nem zárkózott fel a nyugat-európaihoz, vagy akár a tá­vol-keletihez, a magyar Cardin minősége sem volt azonos a franciáéval. Az üzletek megteltek rossz vagy közepes minőségű, de nagyon divatos termékekkel, s Budapest kezdett ismét divatközpont lenni, legalábbis kelet-európai értelemben. A „szocialista" turisták nem utolsósorban bevásárolni jöttek Buda­pestre. A kilencvenes évek elejére, az erősödő nyugati import és a megszűnő keleti export hatására az egész textil-, és divatipar válságba jutott. A legtöbb állami üzem leállt, a szerencsésebbeket a csődtől a priva­tizáció mentette meg, mások, mint pl. a Magyar Divat Intézet csökkent létszámmal, kissé megváltozott profillal 91 harcolnak a megmaradásért. A Modex, az OKISZ-Labor, az IDEA-bolt megszűnt. A volt Cla­ra Szalon kirakatában az osztrák Liska cég bundái kelletik magukat, a Budapest Szalon helyén - Adidas­sportbolt működik. A tendencia általános, a magyar cégek helyét ismert osztrák (pl. Ostermann) vagy an­gol (Mark and Spencer) foglalták el. \ A divatipar válsága az iparművészek egzisztenciális biztonságait megrendítette, mégis, mindennek el­lenére úgy tűnik, magához tér, sőt most kezd igazán kibontakozni az önálló magyar divattervezés. Évről évre különböző divatpályázatokat hirdetnek (Air France- és Malév-pályázat, Operaház Fashion stb.), új 105

Next

/
Oldalképek
Tartalom