Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szekeres József: Nagy-Budapest kialakulásának előzményei 269-314

Emlékiratai szerint: „Még egyszer volt alkalmam Nagy-Budapestre vonatkozólag már többszörösen ismertetett álláspontomat kifejteni. Ez a Magyar Kommunista Párt részéről 1948. február 6-án Széll Jenő törvényhatósági bizottsági tag által tartott propaganda előadáson történt, amelyen felkért hozzászóló voltam. Ezután már nem vontak be semmiféle tárgyalásba, noha a területi rendezés fővárosi előkészítője a főváros hivatalos lapjában közölt ismertetőjében ritkított betűkkel szedette, hogy Nagy-Budapest kérdésével csak Harrer Ferenc tanulmánya foglalkozott 1908ban".'** A városegyesítés azonban nem a Széll Jenő által javasolt legálisnak tekinthető úton haladt tovább. A világszerte kibontakozó hidegháborús viszonyok felgyorsították a Szovjetunió által katonailag megszállt Kelet-Európai országokban a kommunista hatalomátvétel folyamatát. Az államosítások, a két munkáspárt 1948-ban kierőszakolt egyesítése, a Magyar Dolgozók Pártja (a továbbiakban MDP) megalakítása, a köztársasági elnöki pozíció megszerzése, a koncepciós politikai perek, a hírhedt „szalámi taktika" egyes lépései jelképezték a „magyar népi demokrácia" elsorvasztásának állomásait. 1949. február 12-én alakuU meg a Magyar Függetlenségi Népfront Nagybudapesti Ideiglenes Bizottsága, melynek fő feladata - a Népfront a politikai pártok elsorvasztásának céljait szolgálta a közös listával induló pártok részvételével tartandó országgyűlési választások területi előkészítése volt. A népfront agitációban nyilván már az MDP Politikai Bizottságának inspirálására a fővárosbővítés, azaz Nagy-Budapest létrehozása is szerepelt. 1949. július 14-én az MDP PB határozatot hozott arról, hogy 1950. január 1-jére Nagy-Budapestet létre kell hozni. Az előkészítés kidolgozására öttagú bizottságot hoztak létre, melynek tagjai Házi Árpád, Köböl József, Philip Rudolf, Tímár Mátyás és Tömpe István voltak.^^ A bizottság három hónapig tartó munkája után 1949. október 19-én terjesztette elő jelentését a PB-nek. Három fő kérdéssel foglalkoztak: a terület meghatározásával és az elnevezéssel, a kerületi beosztással, a kerületek ehievezésével és számozásával, az egyesítést kimondó törvényjavaslat kidolgozásával és a végrehajtási utasítással. Az első kérdésben a bevezetőben felsorolt helységeknek a fővároshoz történő csatolását javasolták azzal, hogy valamennyi településen a népsűrűségi érték 120 fő/km^ felett van. A javasolt határvonalon túl, amely a települések közigazgatási határával volt nagyjából egyenlő, már olyan községek helyezkedtek el, melyek falusias jellegűek voltak. De gondoltak arra is a határvonal megvonásánál, hogy elegendő üres tér álljon a megnövekedő főváros részére a későbbi terjeszkedés számára. Az új főváros elnevezéseként a régi név meghagyását javasolták. A kerületek beosztásánál arra törekedtek, hogy a lehető legkisebb változtatásokkal oldják meg az új városterület felosztását. A korábbi 38 közigazgatási egységet 22-re vonták össze, oly módon, hogy a lakosság számszerű összetételében a „munkásosztály ne szenvedjen hátrányt." 18 kerület esetében változatlanul hagyták a tradicionális elnevezéseket, a nevekből általában törölték az ott előforduló „szent" szót. A harmadik kérdéscsoport megoldandó feladatai közül a Belügyminisztériumra hárították az egyesítést elrendelő törvényjavaslat és indoklása tervezetének kidolgozását és az előterjesztési-elfogadtatási eljárás bonyolítását. A bizottság jelentésének benyújtásakor már az új alkotmány volt érvényben, mely a szovjet típusú tanácsi rendszer bevezetését deklarálta. A bizottság a főváros tanácsainak megalakítására a tanácsokról szóló törvény közreadását követő időszakot ajánlotta. A helyi tanácsok létrehozását elrendelő 1950:

1. törvény, amelyet 1950. május 18-án tettek közzé, intézkedett a Budapesti Városi Tanács és a kerületi tanácsok „felállításáról." Az 1950. október 22-én megtartott első „tanácsválasztásokon", amelyeken csak egy párt, az állampárt, az MDP és pártonkívüliként a népfront közbejöttével ajánlott jelöltjei indultak, hasonlóan az úgynevezett szocialista rendszer négy évtizedes időszakának „választási" eredményeihez, a választók 98.9%-a szavazott a népfront jelöltjeire. 305