Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - F. Dózsa Katalin: Bánffy Miklós gróf, a színházi látványtervező 337-347

Bánffy Miklós: Díszletterv, 1912. Richard Strauss: Salome. tudással igyekezett újítani a modem elveknek megfelelően, de az átütő ötlet, a képzőművészeti nagyvonalúság hiányzott belőle. Főleg ördöngös színpadi gépezetek, - tüzet okádó sárkány, úszó sellők stb. - technikai problémáit oldotta meg bravúrosan. Mindenben igyekezett a rendező elképzeléseinek megfelelni, ideális együttműködő volt, nem véletlen, hogy Bánffy festői ötleteit is ő valósította meg az Operaház és a Nemzeti Színház színpadán. A „Magyar Színpad" c. lap 1912 február lO-én^** jelenti, hogy február 12-től Bánffy Miklós az Opera és a Nemzeti Színház kormánybiztosa. S ettől kezdve egészen kimagasló művek születtek a két állami színházban. Bánffy teljesen szabad kezet adott Hevesi Sándomak, hogy Reinhardt hatása alatt kialakuló koncepcióját megvalósítsa, amihez a képzőművészeti keretet maga Bánffy nyújtotta. A nívós, valóban a tervek szellemét sugárzó kivitel Kéméndy Jenő érdeme volt. Ez a tény meg is nehezíti a kutató helyzetét, mert nehezen választható szét a három alkotó tevékenysége. A kritikák, a színházi előzetesek mindig foglalkoztak azzal, hogy ki készítette a színpadképet, de a színlapon nem írták ki a tervezők nevét. Először az Új Színpad 1912 március 13-i premierjén volt feltüntetve a színlapon a tervező neve, majd ugyancsak márciusban az Orosz Balett vendégszereplésekor írták Leon Bakszt nevét a népoperai színlapokra. Az Operában először a Borísz Godunov (1913. dec. 10.) bemutatója alkalmával nyomtatták ki Kéméndy Jenő nevét, de később is csak nagyon ritkán került szereposztás mellé a színpadképek alkotójának neve. Bánffy egyszer sem irattá ki a nevét, de az előfordult, hogy az ő művei is Kéméndy nevén szerepeltek. Ez minden bizonnyal Bánffy akarata szerint történt. A különböző színházi előzetes cikkekben, kritikákban viszont szó 340