Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Fabó Beáta: A budapesti vámvonalrendszer változása a XIX-XX. században 61-84

terve (1902-3), a Tárogató út, a Széher út, a Kuruclesi út és a Hárshegyi út szabályozási terve, végül a Szépvölgyi út megtervezésére (1914-18) és megépítésére került sor. A Ferenc József híd átadása után a Lágymányos is jelentősen fellendült. A Petőfi hídtól délre eső részt állandó kiállítási területnek jelölték ki ( 1913). Pesten a VI. VII. és X. kerület külső részein folyt nagyarányú beépítés, ahol az 1920-as évek elején számos szükséglakás is felépült. A század első évtizedében alakultak ki Budapest mai iparkörzetei: Angyalföld, Kőbánya, Soroksári út (ide kerültek a „bíizös üzemek"), Óbuda és a Lágymányos déli része. 1928-ban pedig felépült a Csepeli Szabadkikötő. Az 1900-ban létrejött vámvonal (fogyasztási adó vonal) e nagy arányú fejlődés közepette is mintegy harminc éven keresztül jeletősebb változások nélkül működött. Ám a világháború utáni újabb fellendülés (1926-28) újólag szükségessé tette a vámhatárok kitolását, amire 1930-ban sor is került. Az új vámvonal (fogyasztási adóvonal) 1930 június 1-től lépett életbe és néhány szakasz kivételével utóiérte Budapest közigazgatási határát {13. kép). így a teljes Kőbányát és Ferencvárost, valamint a IL, a XL kerület és a hegyvidék jeletős részét hozzácsatolták a zárt adóterülethez.'"(A XIII. és a XIV. kerület egy részét már 1900-ban bevonták a zárt adóterületbe.) Nem tartozott a zárt területhez: - Buda déU részén a XI. kerületben a Kőérberek és a Péterhegy (a győri vasútvonalon túl); - Buda északnyugati, XII-II. kerületi hegyvidék: Budakeszi, a János-hegy és a Nagy-Hárshegy egy része, a Ill.kerületi Csúcshegy egy része, az Örömhegy, a Péter-hegy és az Arany-hegy; - Pest keleti részén a X. kerületben a Kőbányán túh terület (rákoskeresztúri temető, Rákosi rétek a körvasúton túl) és a Sashalom és körvasút közötti XIV. kerületi rész; - a dunai szigetek, a Margitsziget kivételével. A Váci út és a Keresztúri út között, ahol a vámvonal változatlan maradt, a régi (1900-ban felépült) vámlétesítmények működtek tovább. A vasúti pályaudvarok és hajókikötők nagy részében szintén meghagyták a régi vámépületeket. Az új határok mentén azonban 36 új vámhivatali és vámőrségi épületet emeltek.'" A teljes vámvonalon ekkor 45 fogyasztási adókirendeltség (vámhivatal) működött, mely a fogyasztási adó beszedését és kezelését látta el, ebből 25 a közutakon, 13 a vasúti pályaudvarokon és 7 a hajóállomások területén. A fogyasztási adó és városi vám alá eső cikkeket csak akkor lehetett behozni a fővárosba, ha azt bejelentették és adóztak utána a 45 adókirendeltség egyikén, vagy nagy forgalom esetén a kiegészítő bárcázó állomásoknál. Ezen kívül működtek az alárendeltebb vámőrségek: őrházak, őrhelyek és faköpenyek is (bárcázással vagy anélkül). Az 1929-30-ban létesült vámépületek többféle típusterv szerint épültek, egyszerű, igénytelen, többnyire földszintes kialakításúak voltak. Fennmaradtak eredeti, utólagos átalakítási, bontási, felmérési tervek, valamint néhol maguk az épületek is, sokszor erősen átalakított formában. Az 1930-as vámvonal egészen 1950-ig működött. A városszerkezet változása és természetes fejlődése, a forgalom növekedése azonban folyamatosan kisebb módosításokat tett szükségessé.'^ Az új balatoni műút, a pesti alsó rakpart kiépítése, új utcák nyitása, a budaőrsi repülőtér telepítése, mind-mind kisebb változásokat okozott a vámvonalon."' 1938-ban az Óbudai szigetet és a Népszigetnek a főváros közigazgatási területén fekvő részét a polgármester javaslatára zárt adóterületnek nyilvánították. A polgármester ezt azzal indokolta, hogy erősen megnőtt az áruforgalom és vele együtt a csempészet. Ezen kívül végrehajtották azt a 10 évvel korábbi határozatot, mely szerint a 79