Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

Demszky Gábor: Előszó 5

Előszó A Tanulmányok Budapest Múltjából — a Főváros által kiadott legpatinánsabb és legrangosabb kiadványsorozat —jubileumi, 25. kötetét tartja kezében az olvasó. Egykori megálmodói — köztük Sipőcz Jenő polgármester, Némethy Károly tanácsnok, Budó Jusztin főlevéltáros — évkönyvnek szánták a kiadványt; terveik maradéktalan megvalósulása esetén ez a mostani már a 64. kötet lenne a sorban. A Tanulmányok Budapest Múltjából sorsa azonban híven tükrözi a főváros történetét, dicsőségét és nyomorúságát egyaránt. Az első tíz kötet még a szerkesztők tervei szerint valóban évkönyvként jelent meg, 1943 után azonban előbb a világháború, majd a kommunista diktatúra tette lehetetlenné a soron következő kötetek kiadását. így hosszú szünet után a sorsfordítónak látszó 1956-os évben jelenhetett meg az újabb, a 11. kötet. Ezt követően rendszertelen időközökben láttak napvilágot a Tanulmányok; jónéhány közülük jelentősen hozzájárult a magyar történetírás fejlődéséhez. Vörös Károlynak Budapest legnagyobb dualizmuskori adófizetőjéről szóló három tanulmánya például nemcsak a hivatalos ideológia polgárellenességével szállt szembe, hanem valóságos iskolát teremtett a történészek ifjú generációjában. A rendszerváltás sem hozott automatikusan radikális változást, a Tanulmányok sorsában, hiszen immár az előző kötet megjelenése óta is öt teljes év telt el. Nagyan fontosnak tartom, hogy Budapest Főváros Levéltára és a Budapesti Történeti Múzeum elszánta magát a hagyomány következetes folytatására, és közös erőfeszítéssel megkísérli feltámasztani a sorozatot, méghozzá évkönyvként. A kiadóknak, szerkesztőknek nemcsak azzal a problémával kell szembenézniük, hogy elő tudják-e teremteni a soron következő kötethez szükséges pénzt, hanem azzal is, hogy képesek lesznek-e évről évre tartalmas írásokat publikálni. Hajdani elődömnek Sipőcz Jenőnek a sorozat 1932-es első kötetéhez írott előszavában megfogalmazott kívánságát szereném újból felidézni: „Legyen ez a kötet s a netalán következők is, otthona a várostörténeti részletkutatásnak, megnyitva hasábjait azok előtt, akiknek mondanivalójuk van a kettős város múltjához. Ha az eredményeket hátráltatja a tudat, hogy azok alkalmas közzététel hiányában közkinccsé nem válhatnak — mint eddig éppen a várostörténet művelőinél láthattuk —, ezzel ellentétben bennünket biztasson a remény, hogy egy ilyen alkalom megteremtésével talán az eredményeket szaporítjuk, siettetjük. " Budapest, 1996. szeptember Demszky Gábor