Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Fabó Beáta: A budapesti vámvonalrendszer változása a XIX-XX. században 61-84

FABO BEÁTA A BUDAPESTI VÁMVONALRENDSZER VÁLTOZÁSA A XIX-XX. SZÁZADBAN Egy város határain belül a polgárok a mindenkori tulajdonosnak (földesúr, egyház, város) adót fizettek területeinek használatáért, a szolgáltatásokért és az ott folytatott különféle tevékenykedéseik után. A városon kívülről érkező áru- és járműforgalomért a városba való belépéskor kellett vámot fizetni, pl. a kereskedelem részére történő területhasználat, vagy a járművel történő úthasználat, stb. címén. A vámvonal jelzésére természetes és mesterséges határok (várfal, vasúti töltés, természetes árok, mesterséges árok, stb.) szolgáltak, határjelekkel ellátva. A bevezető utak mentén ellenőrző pontokat (őrhelyeket) állítottak fel - egyszerű fabódétól kezdve a nagyméretű téglaépületig - (1. és 2. kép) és az őrhelyek között őrök cirkáltak. Az őrök ellenőrizték a városba behozott árut. A beutazó az elvámolt áru, illetve a befizetett összeg után igazolást (cédulát, bárcát, stb.) kapott, amely alapján befizethette a vámot - helyben vagy más kijelölt helyen - illetve ha már a befizetés megtörtént, igazolhatta azt. A VÁROSI VAMES FOGYASZTÁSI ADO SZEDÉSÉNEK SZABÁLYOZÁSA Az 1850 és 1853 között hozott császári patens és pénzügyminiszteri rendeletek megteremtették a városi vám- és a fogyasztási adó részletes, törvényes szabályozásának alapelveit. Szabályozták a vám- és fogyasztásiadó-köteles árukategóriákat megfelelő, táblázatos árszabással, lehatárolták a /. Vámház(ikó) XIX. századi ábrázolása. ([Jásznigi Sándor]: Budapest in Wort und Bild, Hrsg. V. Oscar v. Krücken, Berlin, Intern. Allgemeine Verlagsgesellsch. 1899., 165.)