Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Tóth Árpád: Hivatali szakszerűsödés és a rendi minták követése 27-60

JEGYZETEK 1. HAJNAL 174. E tanulmány része szakdolgozatomnak, melyet az ELTE BTK történelem szakán 1993 nyarán védtem meg és amelyet a Politikai Tanulmányok Intézete Alapítvány 1993. őszi Új generáció - új gondolat c. pályázatán harmadik díjjal jutalmazott. 2. NAGY (1975) 373-375.,. és BÁCSKAI (1988. a) 197-198. 3. SCHMALL (1899); FLAXMAYER (1936) 4. VÖRÖS (1975). 8. A bővülés lassúsága az állami közigazgatási szerveknél és a városi önkormányzatoknál is megfigyelhető. 5. BÓNIS (1975), 438^140. 6. A vizsgált korban a legnagyobb botrány 1843-ban volt, amikor 3 tanácsnok, a számvevő és a tanácsi főjegyző veszti el ilyen okokból állását, a kórházi gondviselőt (tkp. a kórház vagyonának kezelőjét) pedig - sikkasztásért - börtönbe is csukják. Egy másik esetben a „hívtelen pénztárt kezelő" adópénztári ellenőrt bocsátják el. BFL1202. cc. (Test. et Inv.) 2333 AN 7. BENEDEK (1989) 8. A kutatás kezdeményezője és irányítója BÁCSKAI Vera egyetemi tanár volt, akinek ezúton mondok köszönetet. Munkánkról elsőként a Hajnal István Kör rendezvényein számoltunk be. Eredményeink legteljesebb változatai szakdolgozataink - Id. FAZEKAS (1992), Szívós (1992) és TÓTH (1993). 9. WEBER (1970) 385. 10. WEBER (1989) 16. 11. BÁCSKAI (1989) 12. LENSKI (1955) 13. BFL. IV 1202. c. Intimata AN. 4972. 14. DORFFINGER (1827), TRATTNER (1830), PATACHICH (1834) és a kor Adreß-Ka}endeiJGi ill. SCHMALL. Az 1686 és 1848 közötti városi alkalmazottak teljes névanyagát és pályafutását összegyűjtő Schmall gyakran tévedett, ráadásul nemcsak az egyes hivatali előlépések évét adta meg olykor helytelenül, hanem néhányszor fontos beosztásokat hagyott ki a karrier lépcsőfokai közül. 15. Ismeretes, hogy a korban Pest volt az igazságszolgáltatás központja (Királyi Kúria), de ezen kívül is számos országos hatáskörű intézmény működtetett a városban kerületi szintű hivatalt. Ld. pl. DORFFINGER (1827) 189-243.; BÓNIS (1975) 452-457., A nem városi alkalmazásban álló tisztviselők száma többszöröse volt a városiakénak. BÁCSKAI (1988) 133-134. Az egyes értelmiségi csoportok számára Id. V. WINDISCH Éva (1961) címtárak alapján végzett számítását. 16. BÓNIS (1975) 427., BÁCSKAI (1972), SPIRA (1975) 58. 17. A tisztviselők egy része nem Pesten született, amint az a polgárkönyvből kitűnt (ILLYEFALVI), de a helyben születetteket sem mind a belvárosi katolikus plébánián keresztelték meg (hanem a külvárosok római katolikus templomaiban vagy - más felekezethez tartozók esetén - saját gyülekezetüknél). Továbbá a sikeresen azonosított tisztviselőknél sem mindig rögzítették az anyakönyvben az apa foglalkozását, márpedig a kutatás szempontjából éppen ez az egyik leglényegesebb adat. 18. BFL. IV. 1202. cc. Testamenta et Inventaria 19. A művelődés szempontjait szakdolgozatom itt nem közölt fejezetében vizsgáltam. TÓTH 1993. 57-70. 20. Az Árvahivatal vezetőjének, az „árvagyámnak" 1829-ben öt esztendei fizetésének megfelelő összeget kellett óvadékként letétbe helyezni, a Telekhivatal ellenőrének pedig 2 évit. BFL. IV 1202. cc. 2605 és 3300. AN. 21. Az egyes hivatalok hatáskörére Id. BÓNIS 438-439., ül. SCHMALL. 22. SCHMALL (1899) 71-72., BÓNIS (1975) 434-435. 23. NAGY (1975) 382. 24. Ez alól csupán két ügyvéd a kivétel, továbbá egy háztulajdonos polgár, ketten (egy kereskedő, ill. egy szűcs) pedig a szószólói posztról, valódi hivatalnoki tapasztalat nélkül kerültek a tanácsba. A két ügyvéd korábban kincstári ügyész volt Pesten, így a város viszonyait jól ismerhették. (Mindketten meg is szerezték a polgárjogot, bár egyikük csak néhány hónappal megválasztása előtt, de ő is már nyolc évvel korábban a városban lakó ügyvédek között szerepel.) 25. A XVIII. század második felében még csak kivételesen választottak jegyzőket a tanácsba, ugyanis - az egykorú tisztújítási jegyzőkönyvek szerint - ezt azok degradálásnak vették. „Műveltségileg és fizetésre nézve" helyzetük romlását jelentette a tanácsba való bekerülés, ezért az a kompromisszum született, hogy jegyzői munkakörük fenntartása mellett címzetes tanácsnokok lettek. SCHMALL (1899) 60. 50