Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

KRÓNIKA - Tárgyszemle : válogatás az elmúlt évtized gyűjtéséből 377-378

TARGYSZEMLE VÁLOGATÁS AZ ELMÚLT ÉVTIZED GYŰJTÉSÉBŐL KIÁLLÍTÁSI MEGNYITÓ Egy múzeum új szerzeményeinek kisebb-nagyobb csoportját a közönség elé támi, vitatható hatást kelt. Tűnhet olyasminak, mint valami jelentés: elszámolás az évi egy-kétszázezer forint elköltéséről, látszhat kiállítási ötlethiány elleplezőjének, de szolgálhat egy gyűjteménygyarapítási koncepció nyilvános megvitatására is. Mindenesetre olyan hatást tesz nézőjére, mint valamiféle zsibvásár, bolhapiac, ahol különböző korokból származó, különböző értékű, eltérő szépségű, vegyes anyagú, színű és formavilágú, más és más célt szolgáló tárgyak és alkotások esetlegesen kerültek egymás mellé. Mi idézi elő a bolhapiac-benyomást? Lényegileg az, hogy ilyenkor a tárgy még semmi más, mint csupán önmaga. Érdekessé, beszédessé majd akkor válik, amikor összefüggések közé kerül, környezete értelmezi őt és ő is a többi tárgyat, amikor térben és időben megkapja a maga helyét. Mert egy kiállítási tárgy annyit ér, amennyire meg tudjuk szólaltatni. Most azonban, ezen az új szerzeményi kiállításon még csak megnevezzük őket, de nem értelmezzük. De van itt más sajátosság is. Egy várostörténeti múzeum újkori tárgyai ritkán nevezhetők műalkotásoknak, ritkán van esztétikai értékük. Sőt egy művészeti alkotásnak is az esztétikumon kívüli jelentősége van: előtérbe kerülhet a háttere, megszületésének körülményei, egy adott korban vagy társadalomban betöltött szerepe. Hogy egy példát mondjak: ha sikerülne megszerezni egy jelentős műgyűjteményt, darabjainak művészeti értékével azonos fontosságú lenne a várostörténeti múzeum számára, hogy milyen kor és milyen társadalmi feltételek tették lehetővé létrejöttét, milyen egyéniség gyűjthette össze, milyen szerepet játszhat egy város életében egy ilyen gyűjtemény, mit árul el kora kulturális klímájáról. A várostörténeti múzeumok érdeklődési köre alapjaiban átalakult. Száz évvel ezelőtt, alapítása idején azt tűzték ki célul a Székesfővárosi Múzeum elé, hogy a főváros alkotásainak nagyságát, maradandóságát legyen képes bemutatni és kifejezni: "... felölelvén a városi közigazgatásnak minden ágát és ezekben mindazon kiválóbb alkotásokat, melyek az alkotmányos aera fejlesztő hatása alatt a fővárosban, ennek saját erejéből keletkeztek: a főváros állásánál és fejlettségi fokánál fogva, úgy a bel- mint a külföld irányában egyrészt representative, másrészt instructive lépjen fel" fogalmazta meg Gerlóczy Károly 1885-ben. A büszkeség, sőt hivalkodás helyett az idők során egyre érdekesebb lett maga az élet, az életforma, az életmód, s egyre nagyobb feladat ennek megragadása, bemutatása. Az emlékműből organizmus és működő szerkezet lett. A mai múzeumi gyarapodás tárgyai fényképek, ruhadarabok, játékszerek, lakberendezési cikkek, háztartási gépek és felszerelési tárgyak, számos papímemű vagy különböző tárgyú dokumentumfilmek. Belőlük - ha jól válogattuk ki őket, nevezhetjük a városi élet üledékeinek - kell majd felidéznünk az ünnepet és hétköznapot az újkori Budán és Pesten, hogy a Budapesti Történeti Múzeum egykori jeles régésze, Zolnay László művének címét parafrazeáljam. 377