Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Jeszenszkyné Bucsi Éva: Szemelvények a budai királyi kertek történetéből 325-335

gyár állatokból létrehozott specialitás is a király kedvtelésére, akinek ifjú korában tizenkét idomított dámszarvas vontatta hintaját. Az állatos kertek után nagy fíives térségek, tarka virágos rétek mellett rózsaligetek és ibolyaágyások közöttt vezetett az út. A halastavak előtt fasorok, mesterséges barlangok, díszes medencék, szökőkutak voltak. Majd a királyi kertek elkülönített fontos része jött, a veteményes. Ez Budán különös tiszteletben áUt, mivel nemegyszer maga a király is dogozgatott benne. Mátyás kedvence a vöröshagyma voh, amelyet olyan nagy becsben tartottak, hogy a királyi kincstárban őrizték! A Várhegy nyugati, napsugaras oldalán és a hozzá csatlakozó sflcságon elterülő csodálatosan szép kerteket a Várpalotával kőlépcső kötötte össze, egy másik fedett, boltozott kerti lejáró a királyi fürdőkhöz vezetett. Ezek a fürdők a kert falain belül, a kert déhyugati részében lehettek. Közel a fürdőhöz - azokkal kapcsolatosan — pompás, kettős díszkút áUt. A legszebb, legnagyobb és legkedveltebb és minden bizonnyal ezért a legjobban karbantartott létesítmény a Buda határában az országút mentén, a városfaltól három stádiumnyira épült bekerített vadaspark volt, tele vadállattal. A budai hegyvidék évszázados fái alatt féltő gonddal nevelték a vadakat azok a királyi vadászok - venatores bubalinorum - akik külön rendet alkottak saját ispánjuk irányítása és joghatósága alatt. Mátyásnak - de már elődeinek is - Nyéken, és más Budavidéki helyiségben volt királyi nyaralója, illetve vadászkastélya, vadaskerttel. Közülük ismeretes a Csepel-sziget csúcsán levő, a solymári, a pomázi, a pilisszentkereszti, és a dömösi vadaskert. Ám Mátyás halála után mindez a szépség semmivé foszlott. A gyenge kezű II. Ulászló uralkodásának második évében, 1503 farsangján, a ránk maradt feljegyzések szerint, a királyné nyolc tyúkot számlált meg mindössze baromfiudvarában. Bizony ebből aligha telt ki ünnepi lakoma. II. Helyszínrajz a Budavári Palota angol (tájképi) kertjeiről a XIX. sz. közepén.