Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Tóth Árpád: Hivatali szakszerűsödés és a rendi minták követése 27-60

MINTA VETÉL ES ER VENYESSEG Az elemzés során felhasznált minta forrása a tisztviselők fizetéséről szóló kimutatás.'^ E forrásról funkciója alapján is feltételezhető, hogy benne teljes és pontos a tisztviselők neve, az abban az évben betöltött poszt és javadalmazás vonatkozásában. Az alternatívaként szóba jöhető egykorú címtárak vagy a Schmall által összeállított listák adatai egyértelműen bizonytalanabbak.'" A mintavételhez két időmetszet, az 1822-es és az 1833-34-es fizetésjegyzéket használtuk. E listák az összes, a város alkalmazásában álló személyt feltüntetik, amely kör lényegesen szélesebb annál, mint akiket a város igazgatásának apparátusába sorolhatunk. Nem foglalkoztunk a vizsgálat során a város alkalmazásában álló „értelmiségi jellegű" foglalkozásokat űzőkkel, ha nem valamelyik városi hivatal alárendeltségében tevékenykedtek (orvosok, sebészek, tanárok, tanítók, papok) és a felsőfokú képzettséget nem igénylő állások betöltőivel (a városi őrszemélyzet, piacfelügyelő, fabiztos stb.); a pesti „elővárosok" tisztviselőivel; és a városban működő, de nem a város alárendeltségébe tartozó hivatalok beosztottaival." így végül az első listáról 71, a másodikról 76 fő került a mintába. A két névsorból 44 név egyezik, az elemzés tehát 103 tisztviselőre terjedt ki. Kérdés, hogy e két időmetszet alapján szabad-e a XIX. század első felére általánosítanunk? Megítélésünk szerint a minta reprezentatív érvényességét feltétienül biztosítja az, hogy az elemzés teljes hivatali pályafutások trendjeit vizsgálja. Olyan személyek is szerepelnek az általunk kutatottak között, akik már az 1780-1790-es években Pest tisztviselői voltak és olyanok is, akik még 1848-ban is vezető pozíciót töltöttek be. Jelképesen szólva: Boráros Jánostól, a II. József halálát követő városi mozgalom után választott városbírótól Rottenbiller Lipótig - aki a forradalom idején a város liberális nézeteket valló alpolgármestere, majd a március 15-én életrehívott (a márciusi fiatalokat, a vármegye liberális nemeseit is egyesítő) városvezető választmány elnöke'* - terjed a vizsgáltak köre, hogy csak a hierarchia csúcsán helyet foglaló városatyákat említsük. Nem csak egyes személyek adatait dolgoztuk fel, hanem családi összefüpések után is kutattunk, ami megengedi, hogy egy fél évszázadnyi időszakra általánosítsunk. így a mintába került tisztviselők szüleinek, esetenként nagyszüleinek, illetve gyerekeinek és vőinek nemzedékéről is képet nyerhettünk, ami - bár kevésbé szisztematikusan - de szintén tágította eredményeink érvényességét. Az elemzés során előbb a mintát alkotó tisztviselők karrierjét vizsgáltuk a Schmall által közölt listák alapján, majd a hivatalnokok rokonsági hálóját próbáltuk meg felderíteni. Ezt általában a születési anyakönyvekkel szokták vizsgálni, ezt a forrást azonban különféle módszertani okokból nem alkalmazhattuk.'^ Ehelyett a hagyatéki iratok között'" találtunk olyan jellegű adatokat, amelyek segítségével kép alkotható a tisztviselők családi kapcsolatairól. E forrástípus nemcsak a végrendeletek és/vagy a hagyatéki leltárak névanyaga és a megemlített foglalkozások révén hasznos, de az elhunyt vagyoni helyzetéről is összetett képet nyújt. Az inventáriumon kívül, amely az örökség szerkezetét mutatja (az ingatlan, a tőkeként kihelyezett, ill. otthon „kéznél" tartott pénz, a nemesfém és drágakő, végül pedig a bútorzat, háztartási eszközök, ruhák értékarányát), az árverési jegyzékek, (amelyek ingatlan és ingó vagyonra egyként vonatkozhattak), az ingatlan6ecsíj dokumentumai, (amelyek a telekár és az épület értékének viszonyát tükrözik), az adókivetési lap, (amely tételesen felsorolja az egyes ingatlanok, a kereset, a bormérés stb. utáni adókötelezettséget), a pénzkölcsönzésről szóló kötelezvények, (amelyek az előre megszabott feltételeket, - a kamat nagyságát és a törlesztés ütemezését is - tartalmazzák) mind fontos részletkérdések tisztázásához vezettek az egyes tisztviselők vagyoni helyzetére, gazdálkodási szemléletére vonatkozólag. Ezek az iratok egyúttal az életmód, a mindennapi- és a magaskultúra forrásaiként is szolgálhatnak. így a reprezentáció tárgyai: a festmények, a rézkarcok és a hangszerek; valamint a könyvek és folyóiratok, melyek az elhunyt értékrendjét, gondolkodásmódját közvetítik.''' 29