Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szekeres József: Nagy-Budapest kialakulásának előzményei 269-314

12. HARRER Ferenc: Nagy-Budapest, In: VSZ 1908. 23. sz, BÁRCZY István - HARRER Ferenc: Tanulmány a szomszédos községek Budapesthez való kapcsolásáról, Bp., 1908. 13. SzENDY Károly: Tanulmány Nagy-Budapestről (Bp.,1942.) című mű bibliográfiai összefoglalójából kitűnik, hogy a fővárosi sajtóban 1891-től rendszeresen napvilágot láttak a témával kapcsolatos közlemények az egyesítés indokairól és szükségességéről. 1892-ben, s újból 1894-ben tárgyalta a főváros közgyűlése Pest megyének a belügyminiszter által pártolólag megküldött felhívását „...Új-Pest és Kis-Pest községeknek, valamint Erzsébetfalva és Kossuthfalva telepeknek a fő- és székvároshoz való csatolását... A közgyűlés a jogügyi bizottmánynak a tanács által pártolólag előterjesztett javaslatát mellőzi és kijelenti, hogy miután a fő- és székváros a minden irányban felmerülő és mindinkább fokozódó közszükségletek fedezésére már mai kiterjedése és területe mellett is alig rendelkezik a kellő anyagi eszközökkel, miután ... a fővároshoz való csatolás a közigazgatási, közegészségi, és köztisztasági szükségleteket csak mód felett szaporítaná és a közpénztárra elviselhetetlen terhet róna, a ... csatolást időszerűnek nem tartja s ezért annak tárgyalásába bocsátkozni nem hajlandó." (BFL Közgyűlési jegyzőkönyvek 1892/995. sz.). 1895ben a megismételt előterjesztést nem tárgyalták, mert 1892 óta „... a viszonyok nem változtak s ugyanazon indokok jelenleg is teljes mértékben fennforognak." (U. o. 1895/266. sz.). Hasonlóan elutasították Pest megye 1902. évi kezdeményezését is. - A főváros pénzügyi helyzetére és gazdálkodására: Szekeres József, Budapest főváros önkormányzatának gazdasági alapjai. In: Összeállítás a budapesti közigazgatási önkormányzat múltjából. Bp. 1990. 91-114. - Pest megye felterjesztése a kormányhoz az egyesítésről, Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: OL) Miniszterelnöki iratok: 1314/1902. ME. 14. BÁRCZY István: A negyvenéves Budapest, In: VSZ 1913., Jubileumi szám. 15. SZEKERES József: A fővárosi közüzemi hálózat működésének jogi szabályozása 1873-1938., In: Tanulmányok Budapest Múltjából (a továbbiakban: TBM) XXL, Bp. 1988. 287-309..; Uő.: A budapesti városatyák panamái. Bp., 1962.; SZEKERES József: Budapest főváros önkormányzatának gazdasági alapjai. In: Összeállítás a budapesti közigazgatási önkormányzat múltjából. Bp., 1990.; GYALAY MIHÁLY-SZEKERES József: A Szent Margit-sziget Gyógyfürdő Rt. története, In: TBM XXIV. Bp. 1991. lő. Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban, Bp., 1977. 17. Az 1929-tól megyei városi jogállást elnyert hat jelentékenyebb település ekkor még csupán községi-, nagyközségi jogi-igazgatási státussal rendelkezett. Újpest kapta meg elsőként 1907-ben a városi rangot. Rákospalota 1923-ban, Pestszenterzsébet 1924-ben, Budafok 1926-ban, Kispest 1932-ben, Pestszentlőrinc 1936-ban kapott városi jogállást. A 13 környékbeli nagy- illetve kisközség lakosainak száma egyenként átlagban 3000 fő körül alakult. - Bárczy Istvánnak a 14.számú jegyzetben idézett műve szerint 1910-ben a peremövezetben 240 000 ember élt. A főváros lakossága a környék népességével együtt ekkorra elérte az 1,2 milliót. „Budapest, London, Párizs, Berlin és Bécs után Európa 5. fővárosának helyét foglalhatná el, amennyiben a szomszéd településekkel közigazgatásilag egészet alkotna." (u. o.) 1900-ban Budapest a 25 legnagyobb európai város között a 8., 1870-ben még a 17. helyet foglalta el. Lásd: Dr. THIRRING Gusztáv: Budapest félszázados fejlődése 1873- 1923. Bp., 1925. 18. A Pest környék fejlődésére lásd: HARRER Ferenc: Nagy-Budapest, im. FARKASFALVY Sándor: Budapest gyáripara 1921- 1926., Statisztikai Közlemények, 56/4.. kötet Bp. 1928. BESSENYEY Zénó: Nagy-Budapest, A mai magyar város, In: A korszerű közszolgálat útja. 8. kötet, Szerk.: MÁRTONFFY Károly, Bp., 1938. 405- 418. IRSY László: Nagy-Budapest rendezése. In: Városfejlesztés, városrendezés, városépítés, A korszerű közszolgálat útja 11. kötet, Szerk.: MÁRTONFFY Károly., Bp., 1940. 106-114. Ruisz Rezső: A magyar városok iparosodása. Statisztikai Közlemények 95. kötet, Bp., 1943. BEREND T. Iván-RÁNKi György: A Budapest környéki ipari övezet kialakulásának és fejlődésének kérdéséhez. In: TBM XIV. kötet, Bp., 1961.; Budapest Lexikon, Főszerk.: BERZA László, Bp. 1973., (II. kiadás: Bp. 1993.1- 2. kötet). 19. A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada. I. kötet A reformkortól 1919-ig. (Szerk.: BENCZE Géza, KOROKNAI Ákos, SUDÁR Kornélia, SZEKERES József) Bp., 1988. 20. SZEKERES József: Az újpesti hajóépítés. I. (1863- 1911). In: TBM XIV kötet; Bp., 1961. 483- 524. o., II. (19121944) In.: TBM XV kötet Bp., 1963. 637- 693. 21. Alvóvárosnak, városrészeknek azokat a településeket, városrészeket nevezi a területfejlesztés kérdéseivel foglalkozó szakirodalom, melyek lakossága munkáját és életének nagyobb részét a közeli nagyvárosban bonyolítja le, s lakásába csak az éjszakai alvás céljából tér haza. 22. Bp. Tört. V. kötet im. 261- 264. 23. SURÁNYI-UNGER Tivadar: Budapest szerepe Magyarország gazdasági életében 1925-1934. Statisztikai Közlemények. 83/3. kötet Bp., 1936. 364- 458.; Ruisz R. idézett művében kiemeli: „A nagyipar szorosan egy a várossal... A város munkapiaca, a város közvetítő kereskedelme, a város fogyasztópiaca, a város pénzpiaca, a város hitelélete és nem 309