Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)
TANULMÁNYOK - Szekeres József: Nagy-Budapest kialakulásának előzményei 269-314
Harrer Ferenc klasszikussá vált megállapítását, amely szerint a nagyváros kialakulását követően a határai mentén lévő kisebb települések részéről csatlakozási törekvések nyilvánulnak meg. E szakaszban a nagyváros zárkózik el a bekapcsolástól. Amikor a nagyváros részéről fontos az egyesítés, akkor az önállóságukat féltő községek idegenkednek. Megítélése szerint Nagy-Budapest létrehozásának ügye az utóbbi stádiumban van. Hivatkozik Egyed István közigazgatástudományi professzor Nagy-Budapestre vonatkozó megállapítására: „...nem reménység, nem közigazgatási fogás, amely a főváros lakosságát mesterségesen másfél millióra szaporítja, hanem ellenkezőleg: az élet alkotása, amelyet a közigazgatás egyelőre nem ismer el."*° Az ő gondolatmenetét folytatva megállapítja, hogy az egy és háromnegyedmilliós budapesti agglomeráció élő valóság és szerves egység, amelyhez a közigazgatás szervezete még nem alkalmazkodott. Budapest külön egységet képez, ezzel szemben a közvetlen kömyéken, ahol mintegy félmiUiós a lakosság, a közigazgatás különböző egységekre - községek, nagyközségek, járás, megyei városok - tagolódik s átfogó szerve Pest megye, holott az érdekelt települések már tagadhatatlanul Budapest vonzási körzetéhez tartoznak. Szendy szerint az egyesítés már nem halogatható, mivel az ország sorsdöntő órák előtt áll s nem halasztható el a '.árka közigazgatású budapesti agglomeráció helyzetének a bevált irányban történő rendezése, hiszen ez által a nemzeti erők hatalmas gyarapodása érhető el. Szendy polgármester, amikor míívében minden elképzelhető érvet és indokot felhoz az újabb városnövelés mellett, adós maradt annak megválaszolásával, hogy mikor változott meg a fővárosvezetés álláspontja az egyesítés kérdésében. A felhozott Harrer idézetből - a nagyváros részéről fontos az egyesítés - még nem tűnik ki, hogy miért és mikortól vált fontossá a főváros részéről a peremvidék csatlakoztatásának ügye. A fordulat lényegében 1935-ben következett be, éppen Szendy polgármestersége időpontjától. Kétségtelen szerepe volt a városvezetés egyesítés ellenes álláspontjának megváltoztatásában Keresztes Fischer belügyminisztemek, aki bizonyos értelemben Szendy patrónusának is tekinthető. O a közigazgatás javítása s a szélsőséges politikai mozgalmak visszaszorítása szempontjából támogatta a peremövezet Budapesthez csatolását s támogatta az 1930-as években a Nagy-Budapest témakörben mintegy szélmalomharcot vívó Harrer Ferencet is. Feltehetően Keresztes-Fischer buzdítására csatlakoztak az egyesítési terv táborához a közigazgatás-tudományi professzorok, mint Egyed István és Magyary Zoltán, majd Bessenyei Zénó közmunkatanácsi elnök is. Ez utóbbi esetében azonban már minden bizonnyal az FKT hatalmibefolyási övezetének lehető kiterjesztése is számításba vehető. Szendy, aki - Harrer Ferenc meglepetésére - székfoglaló beszédében a városrendezési munkák tekintetében éppen Harrer szakértelmét emelte ki, elsődlegesen a politikai csoportérdek szempontjából nem lépett fel a korábban érvényesülő gazdasági-politikai indokok alapján elvetett Nagy-Budapest terv ellen. Az 1930-as évek végére azután az adóbevételek lehető növelése, az elővárosi közlekedés bevételi feleslege, a fővárosi közüzemek szolgáltatásai körének kiterjesztése, a hatalmi-befolyási kör kiszélesítése - az egyéb már ismertetett szempontok mellett - fordulatot hoztak a városvezetés Nagy-Budapesttel kapcsolatos álláspontjában. Szendy Károly tanulmánya komoly szellemi és politikai harcoknak vált kiindulópontjává. Pest vármegye részéről Endre László szélsőjobboldali alispán indította meg ellene a harcot, felismerve, hogy az egyesítéssel a megye ugyan területének csak 3,5%-át vesztené el, de a.lakosság egyharmada mellett a megyei pénzügyi bevételek 44%-ának is búcsút mondhatna. Még inkább irritálta a politikai bázisának összeszűkülésétől való félelem, mivel Pest környéken ezekben az években voltak erős szervezetei és befolyása a szélsőjobboldalnak, és a Szálasi-féle nyilaskeresztes pártnak. Szendy érzékelte a kérdés politikai vonatkozásait, de leszögezte, hogy ez egyesítéssel kapcsolatos politikai vonatkozásokkal nem kíván foglalkozni, „...mert a kérdésnek politikai síkra való terelése csak fokozná az elindulás nehézségeit." Ez a megfogalmazás valójában csak arra volt jó, hogy még inkább ráterelje a figyelmet az egyesítés politikai oldalára. Az a megállapítása, hogy - Magyary Zoltán professzor javaslata alapján - a közigazgatási bekebelezést látja az egyetlen célravezető 300