Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szekeres József: Nagy-Budapest kialakulásának előzményei 269-314

dául 1900-ban a budapesti székhelyű 102 bank, takarékpénztár és hitelszövetkezet, bár számukat tekintve nem egészen 4%-át tették ki az összes magyarországi pénzintézetnek, tőkeerejük részesedése meghaladta a 60%-ot. 1913-ban nagyjából hasonlóak az arányok."" Az 1920. évi békekötést követő fél évtizeden át tartó inflációs-spekulációs időszakban, az új országterülethez képest túlméretezettnek bizonyuló bankhálózatban, csakúgy, mint a kereskedelem területén felerősödött a csődök, bukások és kényszer-racionalizálások folyamata. 1929-ben az országban már csak 1500 hitelintézet található. Budapesten 158 a pénzintézetek száma, azaz 11%, de hatókörük az országos gazdasági élet négyötödére kiterjedő. A húsz, fiókhálózattal is rendelkező budapesti nagybank vidéken 288 fiókintézetet uralt, s az összes bank alaptőkeállományának 70%át, a vidéki fiókjaikkal együtt 90%-át tartották tárcájukban. Az első hét legnagyobb budapesti bank a magyar gyáripar több mint 60%-át tartotta kézben. Erejük növekedésére jellemző, hogy 1913ban ez a mutató még csak 47%-on állt."' A magyar gazdasági életben jelenlevő 20-30%-os külföldi tőkerészesedés is a budapesti nagybankokon keresztül fejeződött ki. A külföldi kölcsönök is ezeken a bankokon keresztül jutottak el a magyar gazdasági életbe. Budapesten élt az a mintegy 50 legnagyobb hatalmú hazai tőkés család és érdekeltjeik, akik döntő befolyással rendelkeztek a gazdasági életben. A főváros peremövezetében is több pénzintézet működött, melyek formailag önállónak tűntek. Közülük néhány már a kiegyezést követő években alakult, de többségük a századforduló körül kezdte meg tevékenységét. Számuk változott a gazdasági élet konjuktúrájának függvényében, de harmincnál soha nem voU több."^ A gazdasági világválság időszakában (1929-1933) a kisbankok száma a fővárosban 35%-kal csökkent. Néhány peremövezetbeli bank és fiókintézet is felszámolt. A pénzügyi csődök elhárításának szándékával a Magyar Nemzeti Bank megemelte a lejárt váltókölcsönök meghitelezésére szolgáló úgynevezett visszleszámítolási keretét a korábbi évi 300 millió pengőről 700 millió pengőnél nagyobb összegre. 1934-ben a keretből a budapesti nagybankok 685 millió pengővel részesedtek, tehát a nagybankok állami segítség révén elveszett kihelyezéseiket pótolva, újra tőkéhez juthattak. A válság káros következményeinek kivédésére és a gazdasági élet fellendítésére az állam és a pénztőkés csoportok 6 különleges nagybankot alapítottak, melyek a fővárosban hozták létre központjaikat."^ Ha a két legnagyobb állami pénzintézet, az MNB és a Postatakarékpénztár mellett a fővárosi érdekeltségű és tevékenységét mind jobban kiterjesztő Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztárat és az újonnan életrehívott különleges rendeltetésű pénzintézeteket, valamint a fővárosban székelő szövetkezeti monopolszervezeteket (Futura, Hangya) és más félállami export- monopolszervezeteket is figyelembe vesszük, akkor még szembeötlőbbé válik Budapest elsősége a magyar gazdaság pénzellátásában. A főváros peremövezetének fejlődése az 1930-as években természetszerűleg a népességnövekedésben is megnyilvánult. 1930-hoz képest 1938-ban mintegy 200 000 fővel többen éltek az elővárosi övezetben. Budapest lakossága - beleszámítva a közvetlen környéket is - ekkorra elérte a másfél milliót. Bár a főváros peremövezete közigazgatásilag Pest megyéhez tartozott - területe 3,5- lakossága 33- és adóbevétele 40%-át jelentette - a külön igazgatási szervezet ellenére a főváros és a peremövezet mindinkább szoros egységgé vált. Az 1930-as évek végére - az 1933. évi BHÉV községesítést és a Fővárosi Autóbuszüzem 1938. évi terjeszkedését is figyelembe véve megvalósult a főváros és a környék egységes közlekedési rendszere."" Tovább épült a fővárosi távbeszélő központokhoz kapcsolódó telefonhálózat. A víz-, villany- és gázszolgáltatás bővülése a fővárosi érdekeltségű budapesti közüzemekre támaszkodott, bár egyes peremvárosoknak formailag önálló és magánérdekeltségű kommunális vállalatai is voltak. A peremvidék nagy része ekkor már a főváros nagy közüzemeitől szerezte be szolgáltatásait. A rendőrségi hatáskör és a választások körzetbeosztása szempontjából is elkülönült Pest környéke a megyétől. 1937-től építészeti és városrendezési tekintetben az elővárosok az FKT hatáskörébe kerültek. A Közrnukatanács által kialakított Nagy-Budapest-terv ismertté és elfogadottá vált nemcsak a szakemberek előtt, hanem a széles közvélemény számára is. 292