Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szekeres József: Nagy-Budapest kialakulásának előzményei 269-314

meghosszabbításának és az 1890-ben meginduló parcellázásoknak köszönhette. Lakosainak zöme munkás és kisember, számuk öt és félezer fő. Pest keleti peremövezete - bár településtörténeti múltja a korai középkorig vezethető vissza gazdasági-ipari szempontból lényegesen kisebb jelentőségű volt. Főként mezőgazdaságból élő települések voltak, csekély - helyi igényeket kielégítő - kézmű- és kisiparral. Az 1850-es évektől meginduló parcellázások, majd a helyiérdekű és a vasúti közlekedés révén, mintegy „alvóvárosrészekként" jutottak szerephez a főváros életében.^' A 8 település összlakossága 1910-ben még nem érte el a 30 ezer főt. Önálló közigazgatási kereteiket a századforduló után kapták meg a vármegyétől. E területek letelepedési lehetőséget nyújtottak a vidékről a fővárosba özönlő nem teljesen vagyontalan rétegeknek, másrészt, Mátyásföld, Sashalom és Cinkota esetében a városi középrétegek ház- és nyaralóépítkezéseinek biztosítottak a budai területeknél olcsóbb lehetőségeket. Kispest fejlődése az 1869-es parcellázással vette kezdetét. 1874-ben nagyközségi rangot nyert. 1910-ben lakossága 30 ezer fő körül volt. A gyors növekedést a közlekedési kapcsolatok kiépülésének, a főváros közelségének köszönhette. 1885-ben megnyílt a vasútállomás, 1900-tól üzemelt a villamos helyiérdekű vasút, mely a Nagykörútig hozta be a kispestieket. Az 1880-as évektől egyre több gyár és üzem formálta-módosította a kis település arculatát. 1900-ban a HoffherSchrantz mezőgazdasági gépgyár, a korszak legnagyobb ágazati vállalata kezdte meg munkáját. Pestszentlőrinc a Grassalkovich-Sina birtok külföldi bankok bekapcsolása útján induló parcellázásainak eredményeként alakult ki. 1873-ban kivált Vecsés községből és Kispesthez csatlakozott. A közlekedés és a város közelsége a fejlődés fő mozgatóereje. A gyáripar az 1880-as évektől települt. Kavicsbánya, kocsilámpagyár, téglagyárak, majd 1891-93 között kiépült a Cséry-féle szeméttelep és -feldolgozó, melynek saját vasútja is volt, textilgyárak és gépgyár jelezték a helység emelkedését. 1890-1910 között tízszeresére nőtt a lakosság száma és elérte a 8 ezer főt. A nagyközségi rangot 1909-ben nyerte el. Pestszenterzsébet a gubacsi volt Sina-birtok 1865-ben induló parcellázása révén alakult ki. Igazgatásilag Soroksárhoz tartozott. 1881-1887 között vasút- és helyiérdekű összeköttetéshez jutott. Főleg a könnyűipari vállalkozások indultak be, mint papír- és tűzijátékgyár, szappan- és kátrány gyár, gyufagyár. Nem hiányoztak a textil- és vasipari vállalatok sem. 1880-ban másfélezer lakosa sem volt, 1900-ban 16 ezren, 1910-ben már 31 ezren laktak itt. A keresők 75%-a az iparban dolgozott. 1897-ben nyerte el a nagyközségi rangot. A középkori előzményekre visszatekintő Soroksár a törökök kiverését követően német telepesekkel benépesülve Pestkörnyék legnagyobb községe volt az 1860-as évekig. Bár a Duna közlekedési lehetőségei mellé csakhamar vasúti és helyiérdekű vasúti kapcsolatok is járultak, fejlődése nem alakult hasonlóan az előbb említett két szomszédos településhez, amiben valószínűleg a magas telekárak és az üres területek elégtelen volta játszott szerepet. Malmok, élelmiszeripari üzemek mellett fa-, műtrágya- és textilipari vállalkozások indultak, de ezek egyike sem érte el a nagyvállalati szintet. 1910-re a lakosságszám 11 ezerre emelkedett. Csepel a középkorban királyi birtok volt. A XIX. század derekán a ráckevei kincstári uradalomhoz tartozott. A főváros közelsége s a német lakosság szorgalma következtében lassú fejlődésnek indult. Az 1849-i alig ezerfőnyi lakosság 1890-re megkétszereződött. Tehát a másik németajkú településhez, Soroksárhoz hasonlóan alakult a helyzete. S minden bizonnyal nem is haladta volna meg annak fejlődését, ha 1892-ben a pesti Weiss testvérek a Lövölde téren lévő lőszergyárukban történt robbanást követően nem kényszerülnek az akkor még néptelen szigetre, a község mellé áttelepülni. A háborús előkészületek jegyében a hadianyaggyár egyre több megrendelést szerzett s egyre inkább kiterjesztve üzemét, növelte munkáslétszámát. A századfordulóra a község lakossága megtízszereződött, zömük a hadianyaggyárban talált munkát. Dél-Buda két nagyközsége - Nagytétény és Budatétény - valamint egy megyei városa Budafok - bár régi történelmi múlttal rendelkező települések, jelentőségében s fejlődésük mérté275