Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szekeres József: Nagy-Budapest kialakulásának előzményei 269-314

Budapestet indítjuk ma el a továbbfejlődés útján. Budapest eddig természeti szépségeiről és hatalmas fejlődésének külsőségeivel volt híres. ...De ez a ragyogó és kulturált város a kiváltságosak és idegenek városa volt. Most a főváros a népé lett, minden gyönyörűségével és nyomorúságával. A gyönyörűséget mindenkinek nyújtani, a nyomorúságot eltüntetni: ez a főváros képviseletének feladata. Ma nemcsak a nagy, hanem az új Budapest születésnapját is üljük.'"" Az idézett állásfoglalásokban és véleményekben egységes az utalás a főváros fejlődési folyamata során aktuálissá vált második városegyesítés szükségességére, s annak kihangsúlyozása, hogy az egyesítés már fél évszázaddal korábban vált időszerűvé. Hogy ez az újabb fővárosegyesítés miért nem következett be korábban, s hogy melyek is voltak az egyesítés állomásai, s hogy miért éppen 1950-ben következett be, arról a tanuhnány további fejezetei szolgálnak válasszal. 1906-BAN MINT VÁROSPOLITIKAI CÉLKITŰZÉS JELENIK MEG NAGY-BUDAPEST TERVE Bárczy István, a fővárosi demokratikus pártok bizalmából megválasztott polgármester, majd Budapest világvárossá fejlesztésének úttörője, a főváros parlamentjének, a törvényhatósági bizottságnak 1906. június 19-én tartott közgyűlési székfoglaló beszédében említette első ízben Nagy-Budapest megvalósítását pártja politikai célkitűzéseként. így fogalmazott: „...ugyancsak a körülmények érlelik, siettetik a székesfőváros körül fekvő községek közigazgatási csatolásának kérdését, amivel okvetlenül foglalkoznunk kell... a szomszéd községek bekebelezésének kérdése, közgazdasági, városfejlesztési, közegészségügyi és szociális szempontból egyike lesz a jövő minden tekintetben nagyfontosságú kérdéseinek."" Kétségtelen, hogy amikor Bárczy István a Nagy-Budapest tervet fontos célkitűzésként bejelentette, már mintegy tíz évvel korábban a sajtóban vetődött fel első ízben az újabb városegyesítés gondolata. Bárczy minden bizonnyal ismerte ezeket az újságírói tervezgetéseket, amelyek alapját Bécs 1892. évi nagyobbodásáról szóló hírek képezték. Mégis, amikor a közgyűlésen elmondotta idevágó terveit, akkor már egy alapos előkészítő anyagra támaszkodhatott, mégpedig Harrer Ferenc memorandumára. 1908-ban Bárczy társszerzőségével a tanulmány, javított formában, a főváros kiadványaként közreadásra került.'^ S ha a gondolat felvetése nem is bizonyult eredetinek, a sajtóközlemények szintjéről, vagy egyes peremvárosi vagy megyei vezetőségi kezdeményezések irattárak mélyén eltemetett beadványok közül" Bárczy és a mögötte álló mind határozottabban önállósuló és öntudatosuló városvezetést szorgalmazó csoportok emelték a gyakorlati politika szintjére e követelést.''' A Nagy-Budapest terv realizálódása azonban nagyban függött a mögötte felvonuló politikai tényezők súlyának alakulásától. Mert végül is kik akartak a meglévőnél egy még nagyobb fővárost? Nagy-Budapest létrehozásának hívei között elsősorban a fővárost szerető lelkes lokálpatrióták, újságírók s más értelmiségi körök álltak. Ők adtak először hangot a tervnek. De mindaddig, amíg a főváros polgári-demokratikus-liberáíis jellegű politikát folytató pártjai, amelyek a törvényhatósági bizottság közgyűlésén nem bizonyultak elég erősnek arra, hogy önálló politikát folytassanak, a terv csak az elképzelés szintjén maradt. A főváros rohamos fejlődése azonban a városi polgári pártok számára kedvező hátteret, az autonómia pedig megfelelő keretet biztosított arra, hogy kísérletet tegyenek önálló politikai vonalvezetés és program kidolgozására. Nagy-Budapest létrehozásának terve e helyzetben olyan célnak mutatkozott, amely megvalósítható, ha pedig megvalósul: az autonómia berkeiben meglévő polgári erők tevékenységi körének kiszélesedését eredményezheti. Nyilván az egymilliós lakosságszámhoz közeledő főváros és a kétszázötvenezres lélekszámú peremvidék egyesítése jelentékeny népességi, gazdasági és politikai bázis létrejöttét 271