Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Sipos András: Vázsonyi Vilmos és a budapesti várospolitika 1894-1906 219-247

polgármesterjelölő ülése, amelyen Sipőcz négy kerületével szemben Bárczyt öt kerület támogatta. Az ülés nevezetes mozzanata volt még, hogy a VI. kerület ekkor delegált előszót demokrata párthoz tartozó bizottsági tagokat a választmányba. A polgármesterválasztó közgyűlésre 19-én, kedden került sor. Itt már különösebb izgalmak nélkül érvényesült a papírforma: Bárczy 195 szavazattal győzött, Sipőcz 143, Kun Gyula 15 szavazatot kapott.*^ A Bárczy mögött felsorakozó igen heterogén tábort közvetlenül mindenekelőtt a Polónyi-féle egyeduralmi törekvésekkel szembeni védekezés késztette összefogásra. Mindannyian osztoztak ugyanakkor abban a reményben, hogy az új polgármester a kormánnyal is el tudja fogadtatni a főváros igényeit. Azt ugyanis már ekkor észlelni lehetett, hogy Polónyi fenyegetőzései és a választási kudarc után csak fokozódó acsarkodása nem tükrözi a kormány egészének politikáját. Wekerle Sándor miniszterelnök és Andrássy Gyula belügyminiszter hozzáállása a főváros anyagi támogatásának kérdéséhez kifejezetten bíztatónak tűnt, eltérően a megelőző kormányokétól (és az inkább Polónyi által befolyásolt parlamenti közhangulattól). Bárczy megválasztásakor tartott programbeszédében maga is utalt rá, hogy pénzügyi tekintetben ,Jcülönösen rá vagyunk utalva a kormány jóindulatára, a mi felől kétségünk annál kevésbé lehet, mert nem régiben a kormány elnöke egész határozottan kilátásba helyezte a főváros anyagi terheinek könnyítését." Újszerű volt, hogy Bárczy bemutatkozó beszédének élén a főváros önkormányzati jogkörének bővítését és a választói jognak az „egész állandó lakosságra" való kiterjesztést említette, majd az „egymással küzdő városi pártprogrammok alapján" szerveződő képviselet megteremtésének fontosságát emelte ki. A még erősen vázlatosan ismertetett, de már határozott kontúrokkal rendelkező elképzelések alapvetően összhangban voltak Vázsonyiék programjával, több tekintetben azonban túl is mutattak rajta, így a kommunális lakásépítés, vagy a kültelkek tervszerű fejlesztésének és az elővárosok becsatolásának felvetésével.*" A Bárczy által igényelt, a polgármesteri reformtevékenység stabil közgyűlési hátterét biztosítani hivatott községi párt megteremtésére az 1906 végén esedékes községi választások nyújtottak alkalmat. Az V., VI., VII. és VIII. kerületi törvényhatósági bizottsági tagok 1906. október 20-án párhuzamosan tartott kerületi értekezleteken határozták el a kerülethatárokon átnyúló, egységes városi pártprogram alapján álló párt megalakítását Polgári Demokrata Községi Párt néven."' A párt megalakulásának hivatalos proklamálására november 28-án az V kerületi Polgári Körben tartott értekezleten került sor. Vázsonyi kifejtette, hogy ezzel kihúzták a talajt a klikkrendszer alól, mivel a klikkérdekek érvényesülésének ideális terepe éppen a kerületi szétaprózottság, az egységes program és a szavazási fegyelem hiánya. Ezt erősítette meg Halmos János volt polgármester felszólalása is. A Párt társelnökei Vázsonyi, Eötvös Károly, Sándor Pál, Hüttl Tivadar, Glück Frigyes, és Ehrlich G. Gusztáv lettek."** A párt programja tartalmazta az 1897. évi Vázsonyi-féle demokrata program minden fő követelését, Bárczy programbeszédének több fontos elemét, eltekintve olyan, közmegegyezést még elvi szinten sem élvező elemektől, mint a lakásépítés vagy a peremvárosok bekebelezése."^ A pártalakulással voltaképpen a polgármesterválasztásra összeállt alkalmi koalíció kísérelte meg együttműködését szervezett alapokra helyezni, programként az immár évtizede képviselt demokrata törekvéseket véve át. A törzsfőnökök pillatnyi érdekeltsége a fúzióban egyértelmű. Tartottak attól, hogy a továbbiakban nem csupán a megszervezett szavazókkal kell számolni, a válság és az azt követő politikai mozgalmak, a főváros feletti uralom átvételét célul kitűző Függetlenségi Párt agitációja a községpolitika iránt eddig közömbös tömegeket hozhat mozgásba.^ A régi módszerek változatlan folytatása az országgyűlési választáshoz hasonló súlyos vereséget hozhat számukra. A Függetlenségi Párt tavaszi nimbusza ugyan őszre már alaposan megkopott. Ezt mutatta a nyári erzsébetvárosi pótválasztás eredménye is, ahol az Ehrlichék által menedzselt Eötvös Károly legyőzte a tavaszi nyertest, Barabás Bélát. Vázsonyinak a nemzeti ellenállás idején megszerzett presztízse, éppen a koalíciótól való eltávolodása miatt töretlen maradt, sőt, még nőtt 242