Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)
TANULMÁNYOK - Szívós Erika: Városvezető elit Pesten a XVIII-XIX. század fordulóján 9-25
gyűjteményében, amely Pisztolynak megvolt, nagy számban olvashatók a lélekkel foglalkozó tanulmányok, valamint Mendelssohnnak Platón Phaidón-dialógusát továbbgondoló írása, a Phädon, avagy a lélek halhatatlanságáról (Phädon. Über die Unsterblichkeit der Seele). Sajátos ugyanakkor, hogy ez a minden jel szerint mélyen hívő ember olyan könyveket is megvásárolt, amelyekben a szerző igen éles valláskritkát fogalmazott meg. Korábban már esett szó A jezsuita és az ördög c. szatirikus műről. Ebben a jezsuiták mint az Alvilág Urának evilági ügynökei szerepelnek: buzgón szolgálják parancsolójukat, aki azért küldi el egyik ördögét a jezsuitákhoz, hogy még nagyobb odaadásra szólítsa fel őket. Egy másik könyvben (Faustin, avagy a filozofikus évszázad /Faustin, oder das philosopische Jahrhundert/) a szerző a felvilágosodásnak az ész győzelmébe vetett hitét illeti ironikus bírálattal, megmutatván, hogy a ráció századában - a XVIII. században - a legsötétebb bigottság, álszentség, tudatlanság semmivel sem kisebb, mint azelőtt; s az ifjú főhős, Faustin utazása során lépten-nyomon az egyház sötét üzelmeibe, szemfényvesztésébe s a hívek vakbuzgóságába botlik. A korábban leírtak fényében azonban mégsem meglepő, hogy Pisztory ilyesfajta kritikus szellemű írásokat vett a kezébe. A vallás végletességei, a katolikus egyházban tapasztalható visszás jelenségek, a fanatizmus tőle, a hitében elmélyülő, erkölcsi kérdések iránt fogékony embertől alighanem éppolyan távol álltak, mint e művek szerzőitől. Másrészt pedig nem szabad elfelejtenünk, hogy a felvilágosodásnak, amely Pisztory gondolkodására alapvető hatással volt, jellegzetes vonása a valláskritika és a vallásosság együttélése; a kritikai attitűd csak kevesek esetében vezet el az ateizmusig. Ha Pisztory politikai nézeteit próbáljuk felderíteni, már ellentmondásosabb a kép. Bizonyos dolgok eléggé egyértelműek; így pl. határozottan érdeklődött a hazai politika iránt. Található könyvei között országgyűlési jegyzőkönyv (Diarium Comitiorum Regni Hungáriáé), hogy melyik országgyűlésről van szó, az nem derül ki a címből (a legvalószínűbb az 1791/ 92-es); s köztük van a pesti egyetemen tanító Leopold Alois Hoffmann név nélkül megjelentetett provokatív elemzése, a Babel: Töredékek a jelenlegi politikai helyzetről Magyarországon (Babd: Fragmente über die jetzigen politischen Angelegenheiten in Ungarn). Egy másik cím, az Anti-Ninive arra vall, hogy Pisztory figyelemmel kísérte az éppen zajló politikai vitákat; ez a pamflet ugyanis válasz a fent említett L . A. Hoffmann-nak egy másik, Ninive c. írására (amely ugyancsak a hazai viszonyokat tárgyalja ). A Babel és a Ninive nem csekély felzúdulást váltottak ki a nemesi olvasók körében, mint azt a válasziratok bizonyítják," élesen bírálják ugyanis a magyar nemességet, amiért az a politikai hatalomban való részvétel jogát a maga számára sajátítja ki, ugyanakkor a nemzetre rótt terhekből nem vállal semmit. Köztudott, hogy a Babel és a Ninive provokációs szándékkal, Lipót császár kifejezett kérésére íródott; céljuk az volt, hogy a polgárságot a nemesség ellen hangolják. Az uralkodó iránti lojalitás, az uralkodói tekintély feltétlen tisztelete a két röpirat egyik meghatározó gondolata^", ugyanakkor a Babel szinte már radikális hangot üt meg, amikor a francia forradalom vívmányait méltatja, a francia polgárság helyzetére hivatkozva.^' Mivel ebben az esetben konkrétan tudjuk, kinek szánta a szerző a két írást, s főleg, hogy milyen cél vezette, feltételezhetjük, hogy a korabeli pesti polgársághoz közel álló nézeteket fogalmazott meg bennük, s az őket ténylegesen ért sérelmeknek adott hangot. Ugyanerről a sajátos kettősségről, - azaz egyfelől az abszolutista uralkodók iránti tiszteletről, másfelől a radikáUs gondolatok iránti vonzalomról - árulkodik Pisztory könyvtárának pohtikai irodalomként definiált része. Híve lehetett pl. Pisztory a porosz Nagy Frigyesnek, akinek összes művei nyolc kötetben szerepehiek a hagyatékban (Werke Friedrichs den zweyten); s itt található a Mária Terézia és Nagy Frigyes beszélgetése a holtak országában (Gespräch zwischen Maria Theresia und Friedrich den Ilin der Reiche der Todten) c. pamflet - ez a korszak egyik népszerű műfaja volt, amelyben elhunyt uralkodók vagy híres emberek csevegtek a túlvilágon a korról, 20