Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Sipos András: Vázsonyi Vilmos és a budapesti várospolitika 1894-1906 219-247

SIPOSANDRAS VÁZSONYI VILMOS ÉS A BUDAPESTI VÁROSPOLITIKA 1894-1906 „Budapest nem csak a külső részein falu, az lelkében is. Városi képviselőiben nincs meg a nemzeti központok lendülete, felvilágosodása, alkotó ereje. Budapest nagy testének kicsi az agyveleje, sorvadt a lelke és kevés a vére... Rettenetes szerencsétlensége ez az egész magyar polgárságnak. A szabad és demokratikus irány miféle lendületet vett volna, ha Budapest igazi főváros... Ehelyett a parvenü-patríciusok elgazdálkodták a város reputációját, minden kormány lábai előtt hevertek, elzárkóztak a nép széles rétegeitől, gyűlöltek minden radikális eszmét, felhizlalták a vállalkozókat, telerakták a hivatalokat kegyenceikkel..." - sommázta Vázsonyi a főváros törvényhatósági bizottságáról számtalan alkalommal és fórumon eüsmételt véleményét 1902-ben.' „Öt esztendeje ülök már a közgyűlés termében tisztán kötelesség-érzetből, mert az undor gyakran annyira elfogott, hogy a lemondás gondolatával foglalkoztam." - nyilatkozta két évvel korábban.^ Híven közvetítve választói rétegének, a Terézváros kispolgárságának a Városházán domináns szerepet játszó nagypolgári réteggel szembeni indulatait. Vázsonyi úgy vélte, hogy Budapestnek a magyar polgárosodásban játszott sajátos szerepénél fogva a főváros önkormányzatának fontos szerepet kellene játszania saját programjának: a rendies vonásokat levető, értékrendjében, jogaiban és öntudatában összeforrott, gazdasági-vagyoni alapjait tekintve széles bázison megalapozott magyar polgárság kialakításának megvalósulásában. Dühe annak szólt, hogy a főváros törvényhatóságát erre a szerepre adott struktúrájában teljesen alkalmatlannak találta. 1900. márciusában, a Radikális Demokrata Párt programjának meghirdetésekor kifejtette: „1867 óta, midőn újra felvettük az alkotmányos élet fonalát, a demokrata igazságokért nem történt semmi sem... Társadalmunk, mely már-már egybeforrt, társadalmunk, melynek elemei már-már egy egységes demokratikus társadalommá alakultak át, azóta szertehullott darabokra, felekezetekre, nemzetiségekre, és osztályokra." Magyarország a kereteket tekintve modem, alkotmányos államnak tűnik, az igazi hatalom azonban változatlanul a „rendi tényezőké" - panaszolja. Az 1848-as „márcziusi demokrácziának" köszönhetően felszabadult elemek, kiváltképp a polgárság felső, gazdagodó rétege is velük lép szövetségre, ahelyett, hogy az egész polgárság élére állt volna.^ Vázsonyi meglehetősen egyedülálló jelenségnek számított a kor politikai világában azzal, hogy befolyásos támogatók, komoly anyagi háttér nélkül, a várospolitikában való szerepvállalás révén szerzett népszerűség és szavazói bázis segítségével jutott el az országgyűlési mandátumig és az országos politika első vonaláig. Sikerét elsősorban annak köszönhette, hogy alkatilag vérbeli agitátor volt, a modem, nagyvárosi viszonyokhoz szabott, azokban teljesen otthonosan mozgó polgári politikai agitátor típusának egyik legelső magyarországi megtestesítője. 1893-tól folytatott ügyvédi gyakorlatot a Terézvárosban. Itt afféle „szegények ügyvédjeként" alaposan megismerte e városrész jellegzetes - a modem tőkés viszonyokba már beilleszkedett, azokat természetesnek vevő, azon belül azonban magát peremre szorítottnak, jogfosztottnak érző - kispolgárságának mindennapi gondjait, megélhetésért való küszködését. Beszédeinek alaprétege gyakran gazdagok és szegények, elnyomottak és hatalmasok örök ellentétének megszólaltatása voU. Ezt mély átéléssel 2J9