Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szívós Erika: Városvezető elit Pesten a XVIII-XIX. század fordulóján 9-25

A VÁROSVEZETŐ ELIT TÁRSADALMI HATTERE, MOBILITÁSA, SZAKKÉPZETTSÉGE A kutatás első szakaszában megkíséreltük a pesti városvezető elit tagjainak családi kapcsolatait végrendeleteik alapján nagy vonalakban felvázolni. Ez a forrástípus természetesen csak a legközelebbi rokonokra nézve tartalmazott információt. Általában a feleség és a gyerekek neve derült ki belőle (ritkábban a végrendelkező testvéreinek, illetve azok gyermekeinek neve). Mivel azonban ez a forrás a családok rekonstruálására nem volt elegendő, bevontuk a vizsgálatba a korabeli születési és házassági anyakönyveket is. Mindezek felhasználásával végül a három időmetszetből összesen 39 városatya családját lehetett többé-kevésbé jól rekonstruálni.' A végrendeletek számos, a családtagok házasságaira vonatkozó adatot tartalmaztak; nemcsak az örökhagyó férjének/feleségének nevét, de azok korábbi házastársainak, valamint felnőttkorú gyermekeik házastársainak nevét is (főleg leánygyermekek esetében, akik, ha a végrendelet keletkezésekor férjnél voltak, a végrendeletben mindig asszonynevükön szerepeltek). A városvezető elit viszonylag nagy nyitottságára enged következtetni az a tény, hogy a fentiek alapján kapott nagyszámú név közül egy sem ismétlődött, azaz a vizsgált rétegben az egymás között házasodás nem lehetett túl gyakori. Ez főleg az egykorú budai anyaggal összevetve szembetűnő, ahol a városatyák végrendeleteiben előforduló nevek a városvezető elit nagyfokú összefonódottságát mutatják. A Pestre jellemző nagyobb nyitottságot támasztja alá az is, hogy itt meglehetősen könnyen érvényesültek az újonnan letelepültek; 1775-ben az elitként definiált csoport tagjainak 35%-a, 1802-ben 27,5%-a nem pesti születésű (a városi tisztviselő-összeírások születésihely rovatai alapján). A rokoni kapcsolatok és a családtagok foglalkozása ismeretében vizsgálható volt az is, hogy mennyire gyakori az öröklődő mesterség, illetve hogy milyen családi stratégiák jellemzőek a gyerekek taníttatása, szakmára oktatása tekintetében; valamint az, hogy ha tisztviselői pályára lépett valaki, utódai is követték-e ebben; nyomon követhető-e a tisztviselő-értelmiség kiválása, a családok szétválása különböző foglalkozáscsoportokhoz tartozó ágakra? A fenti kérdések megválaszolását a vizsgált anyag csak részben tette lehetővé. A források hiányosságai miatt (pl. az anyakönyvek adatainak rendszertelensége) a legteljesebb elemzési lehetőségeket nyújtó három generációs rekonstrukcióra (a vizsgált személy szülei és gyerekei, ill. szülei, gyerekei és testvérei) a 39-ből csak tíz esetben volt mód. Csak a szülők voltak kideríthetők hét esetben; szülők és testvérek öt esetben; csak a feleség három esetben; feleség és gyerekek tizennégy esetben. Az 1775-ös tisztviselőlistán szereplők közül tizenkét városatya családját lehetett valamilyen mértékben rekonstruálni; de az említettek apjának foglalkozására nézve csak két esetben volt adat. Az apa mindkét esetben kézműves (kötélverő, illetve hímző). Az 1802-es listáról tizenhét személy családjára nézve volt adat. Ebben a tizenhétben számos tanácsnok és a fontosabb tisztségviselő (bíró, számvevő, adószedő és kamarás, városkapitány stb.) foglaltatik benne. Két esetben már az apa is fontosabb tisztséget viselt (pl. Boráros János bírónak az apja is ugyanezt a tisztséget töltötte be); illetve értelmiségi volt (az ügyész, Mak Antal apja tanár). A többi esetben jól megfigyelhető az apák (tíz esetben kézművesek) foglalkozásától való eltérés. S ami még ennél is fontosabb, az a vizsgálható három generációs esetekben jól kirajzolódó folyamat, azaz a tisztviselőréteg kiválása a hagyományos városi kézművestársadalomból: az apa még kézműves volt, a fia - listáink valamelyikén szereplő városatya - már pályája nagy részét városi szolgálatban töltötte (nemegyszer végighaladva a hagyományos hivatali szamárlétra fokozatain); az ő gyerekei viszont már szinte kivétel nélkül tisztviselők, illetve katonatisztek lettek (esetleg egy gyerek még kitanulta a család tradicionális szakmáját). 77