Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Horváth J. András: Díszpolgárok Pest-Budán és Budapesten (1819-1947) 115-153

Ilyenfajta előzmények után nyújtja át a kormányfőnek a főpolgámiester vezette díszes küldöttség az oklevelet - mely különben Báthory fejedelem korából való minták után készült, s ezüst keretét drágakövekből kirakott tulipánok díszítették..." Nem voltak sokkal dicsőbbek Fejérváry Géza báró megválasztásának körülményei sem. A függetlenségi és demokrata ellenzék ez esetben is mindent elkövetett a határozat megtorpedózására, s konstruktív módon még arra is gondolt, hogy ellenjavaslatot tegyen. így az uralkodó sérelmes hadseregszervezési törekvéseit feltétel nélkül támogató Fejérváryval szemben az ezen kérdések megoldását az udvar előtt is nemzeti szellemben szorgalmazó Széll Kálmán és gr. Apponyi Albert egyidejű díszpolgárrá választását javasolták. A közgyűlés természetesen nem tárgyalta ezt az indítványt, s így az ennek nyomán elindított újabb obstrukció miatt azon a napon - 1901. június 17-én - az ülés délelőtt tíztől éjjel kettőig tartott. Kasics Péter -, hogy stílszerűek legyünk - a sérelmek egész hadseregét vonultatta fel a honvédelmi miniszter ellen, rendkívül éles hangnemben támadva őt. A militarizmus képviselőjének nevezte, aki nem tiszteli a törvényeket; nem tűri a magyar nyelvet a laktanyákban; a fővárossal csak németül akar levelezni; nem ismer magyar királyt, csak császárt, stb.'^ A vádak ellenére azonban a honvédség megreformálása, valamint a „trónnak és a nemzetnek tett" szolgálatokra való tekintettel Fejérváry Géza is bekerült a főváros pantheonjába, mely cselekedetével az - legalábbis a függetlenségi sajtó szerint - "...a szolgalelkűségnek, a mindenre kapható talpnyalásnak soha el nem törülhető -, soha meg nem bocsátható bizonyítékát szolgáltatta".'* E nem különösebben felemelő mozzanatok után vessünk egy pillantást magára a korszak díszoklevelére. A rendelkezésre álló négy díszpolgári ügyiratban található fogalmazványok lényegileg azonos szövégűek." A díszpolgári oklevél eszerint, a hűbéri idők kiváltságlevelei klasszikusnak tekintett szerkezetében tudatja az olvasóval, hogy: a közügyek elintézésére összegyűlt Székesfőváros közönsége az alant írt napon közgyűlést tartott és a törvényhatósági bizottság több tagja indítványt terjesztett elő N. N.-nek, ilyen-és-ilyen érdemek alapján Budapest Székesfőváros díszpolgárává történő megválasztására. Ezt követte a „lelkesült örömmel" történt megválasztás tényének, valamint annak kinyilvánítása, hogy az illetőnek „mindazon" jogokat megadják, melyekkel a székesfőváros polgárai bímak és fel is szólították a haza köztörvényhatóságait, hogy az illetőt mindenkor és mindenütt Budapest székesfőváros polgárának elismerni méltóztassanak. Mondanunk sem kell, hogy sem hátrány, sem előny nem érhetett senkit a „budapesti székesfővárosi polgárjog" elismerése vagy el nem ismerése miatt - mivel ilyen jog egyszerűen nem létezett. A becses dokumentum elkészítésének költségeire a tanács nem sajnálta a pénzt. A kivitelezéssel a Községi Iparrajziskolát bízták meg, melynek igazgatója pályadíjat tűzött ki a tervezet elkészítésére. Az iskola tanárai által kidolgozott öt-hat tervvázlat közül maga a polgármester választotta ki a megfelelőt, melyet a neves Rigler-cég által szállított kutyabőrre dolgoztak fel és láttak el művészi plakettekkel és sárgarézlemezes fémintarziákkal. Az így elkészített okmányt végül „fényezett szürkefa" keretre feszítették és nemezmappába helyezték. Egy ilyen oklevél elkészítésének költségei a század elején megegyeztek egy székesfővárosi irodasegédtiszt egész évi törzsfizetésével.^" A főváros költségvetési jogának szűkös voltára és szigorúságára jellemző különben, hogy az összeg előteremtése 1907-ben például belügyminiszteri jóváhagyást igénylő póthitel biztosítását tette szükségessé.^' (Az ügy visszás mozzanata, hogy e póthitelről annak a törvényhatósági bizottságnak kellett határoznia, melynek tagja volt maga a díszpolgárrá választott Kléh István is - aki azonban az előrelátó törvényi rendelkezés szerint ilyen esetben nem vehetett részt az őt érintő tanácskozáson.)^ 133