Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Horváth J. András: Díszpolgárok Pest-Budán és Budapesten (1819-1947) 115-153

a közgyűlés kormánypárti többsége, hogy a miniszterelnök megtámogatására indítványozza díszpolgárrá választását. A parlamenti események hatására azonban felforrósodik a hangulat a Városházán, s az ellenzéki városatyák ellenvéleményt jelentve be, Kasics Péterrel, a fáradhatatlan ellenzéki vezérszónokkal az élen szónoklatokba kezdenek. Véleményüket Bánffyról, a félreértések elkerülése végett, írásban is összefoglalják. Eszerint a miniszterelnök: „...semmi oly jeles cselekedetet nem művelt, melyekkel nagy hazánk vagy fővárosunk körül érdemeket szerzett volna", sőt az ő kormányelnökségének idejére esik ...a választói jog ellen elkövetett visszaéléseknek olyan mérve, a mely ijesztő módon veszélyeztette nemzetünk jövendőjét. A polgárok közszabadságát, a gyülekezési jogot korlátozó rendeletekkel csonkította.'"^ A közgyűlésen elnöklő Márkus főpolgármester azonban eltűri, hogy a többség az ellenzéki városatyákba fojtsa a szót, s az ügyrend megsértésével megakadályozza az ellenzéki obstrukciót. A kortársaknak az alkotmányosságba vetett bizalmát tükrözi, hogy ezek után és ezek ellenére is értelmét látják beadványban kérni a belügyminisztert és a minisztertanácsot s személy szerint a szóban forgó Bánffy Dezsőt is (!), hogy az „erőszakos, nem törvényes módon, jogilag és erkölcsileg nagyon is kifogás alá eső eszközökkel" megejtett választás határozatát semmisítse meg, illetve, a miniszterelnök a díszpolgári címet utasítsa vissza, hiszen annak őrá „...akár mint gentlemanre nézve sem politikai értéke, sem erkölcsi becse nem lehet". Az ellenzék jövőbe tekintő látnoknak bizonyul, amikor arra vonatkozóan fejezi ki aggodalmát, hogy ezzel bevonulhat a Városházára „...a hatalmaskodás, [a] legexcessivebb párturalom és a törvények s jogok iránti tiszteletlenség is, tápot és felbiztatást adva az alkotmányosság tisztasága elleni perverz irányoknak".'' Perczel belügyminiszter azonban elutasítja a petíciót azzal, hogy „...a neheztelt határozat ellen alaki (!) tekintetben felhozott kifogások a bemutatott tárgyiratok által igazolva nincsenek"."* Kamermayer Károly díszpolgári oklevele, 1896 BTM Kiscelli Múzeuma, Itsz.: 14406