Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szívós Erika: Városvezető elit Pesten a XVIII-XIX. század fordulóján 9-25

szívós ERIKA VÁROSVEZETŐ ELIT PESTEN AXVin-XIX. SZÁZADFORDULÓJÁN A XVIII. század végi- XIX. század eleji Pest városvezető elitjével, azaz a pesti városigazgatás tagjaival eddig csak elvétve foglalkozott a társadalomtörténet. Ez alkalommal szeretnénk néhány adalékkal hozzájárulni e réteg társadalmi hátterének, származásának, mobilitásának, vagyoni viszonyainak, végül pedig műveltségének, gondolkodásmódjának jobb megismeréséhez. Munkánk forrása Pest város tisztségviselőinek három időpontból - 1775-ből, 1792-ből és 1802-ből - származó fizetési listája volt.' A városi tanács tagjainak és a városi tisztviselőknek nagy kicserélődése az említett első két időpont között ment végbe, ezért az 1792-es és az 1802-es Hstán előforduló nevek nagy hányada azonos. A három forrásban mintegy 300 név szerepel. Ebből kilencvenhét személyt határoztunk meg a városvezető elit tagjaként azon az alapon, hogy ezek az emberek voltak azok, akik a város hatalmi pozícióit birtokolták, döntöttek a város ügyeiben, illetve befolyással lehettek ezekre a döntésekre. Az említett közel száz hivatalnok nagy része nem vett részt közvetlenül a hatalom gyakorlásában, mivel a város ügyeiben való döntés joga viszonylag kevesek kezében összpontosult. A különféle tisztségek jelentőségének megértéséhez hasznos lesz röviden áttekinteni a pesti városigazgatás akkori szerkezetét. A városban a hatalom a belső tanács kezében koncentrálódott. Ennek tagjai a három legmagasabb tisztség betöltője: a polgármester, a bíró és a városkapitány, valamint a 11 tanácsos. A belső tanács hatásköre gyakorlatilag a polgárságot érintő minden ügyre kiterjedt; a polgári és büntető igazságszolgáltatásra, a város vagyonának kezelésére, árva- és gyámügyek intézésére, valamint a polgárjog adományozására. A belső tanács választás kizárásával, saját tagjai közül jelölte ki a város két országgyűlési követét is. Tisztújításra 2-3 évenként került sor; a polgármestert, a bírót és a városkapitányt a tanácsosok közül, a tanácsosokat kezdetben a külső tanács, majd a választópolgárság soraiból választották. A külső tanács eredetileg 24 tagból állt. E testület feladata volt a közvetítés a belső tanács és a polgárság között (a belső tanács által hozott rendeletek végrehajtása stb.). 1731-től a külső tanács 100 taggal egészült ki, ekkortól fogva a 124 tagú testületet „választó-, ill. választott polgárság"-nak hívták. E testület elsősorban tisztújítás idején játszott szerepet, mivel ők választották a város vezető tisztségviselőit (a fent említett rendben). A választópolgár cím életfogytiglanra szólt. A város autonómiája súlyos csorbát szenvedett 1755-ben: ekkortól, császári rendeletre, a főbb városi állásokra és a választópolgárságra való kijelölés egy tisztújítási királyi biztos egyedüli jogköre lett, illetve üresedés esetén a következő tisztújításig ő töltötte be ezeket a tisztségeket. A belső tanács alá tartoztak a város különböző szakhivatalai: az ügyészség, a számvevőség, a telekhivatal, az árvapénztár stb. Ezek eleinte egy-egy tisztségviselő által elfoglalt posztok voltak, majd a XVIII. század során hivatalokká bővültek. A XIX. század elején a városi lakosság és az elintézendő ügyek számának megnövekedtével e hivatalok alkalmazottainak száma és differenciáltsága is egyre nőtt.^ A városigazgatási tisztségviselők közül tehát csak a belső tanács tagjainak volt igazi hatalma. Azonban a különféle városi hivatalok vezető posztjainak betöltése, még ha formálisan csak végrehajtó funkció volt is, azzal járt, hogy az illető tisztviselő erős befolyással lehetett a szakhivatalába