Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)
TANULMÁNYOK – STUDIEN - Nemes Márta: Lechner Ödön Iparművészeti Múzeuma = Das Kunstgewerbemuseum von Ödön Lechner 65-114
változtatás nélkül kivitelezhetőnek, az 1891. július l-jén, ill. július 8-án közzétett bírálati jegyzőkönyv az alábbi eredményeket hozta nyilvánosságra 3 . A beérkezett 12 műből az I. díjat (1500 Ft) a „Keletre magyar", a II. díjat (1200 Ft) az „Artibus" (1. kép), a ül. díjat (1000 Ft) a „Per artem ad astra" jeligéjű tervek nyerték. Ezenkívül megvételre érdemesnek minősítettek további két művet, „IM" és „Észak AB" jeligével (2-3. kép). Dicséretben részesült a „Kultúránk érdekében" és a piros körben fekete háromszög jeligéjű terv. A jeligék feloldása után kitűnt, hogy az I. díjas pályamű szerzői Lechner Ödön-Pártos Gyula, a másodiké Tandor Ottó, a harmadiké pedig Schickedanz Albert és Freund Vilmos voltak. Az „IM" jeligéjű tervet Hauszmann Alajos, az „Észak AB" jeligéset Quittner Zsigmond készítette. A dicséretet kapott, ill. az elmarasztalt művek szerzőinek kilétét a bírálati jegyzőkönyv nem oldja fel. A12 tervsorozat közül négynek sikerült a nyomára bukkannunk: a II. díjasnak, a két megvételt nyertnek és a „Sirius" jeligéjűnek. Noha a kiírás szerint a díjnyertes művek az Iparművészeti Múzeum tulajdonába kerültek, a meglévők közül egyiket sem az Iparművészeti Múzeum őrzi 4 . A bíráló bizottság véleménye a beérkezett művekről: „Keletre magyar" (I. díj, Lechner-Pártos) jelige tervének alaprajzi elrendezése szép és célszerű, bár a fedett udvar 165, a néprajzi rész pedig 95 m 2-rel kisebb a megkövetelt méretnél. Ezzel szemben az egyes gyűjtemények termei tágasabbak. A múzeumi közlekedés megoldása nagyszerű, de kevés a mellékhelyiségek száma, és a dekoratív festészet terme nem északi tájolású. Az architektúra tekintetében elismerést érdemel, hogy nem valamely történelmi stílus merev szabályait alkalmazta, hanem „szabad, egyéni felfogást mutat", az épület jellegéhez nagyon is illő, fejlett magyar színes agyagipar gyártmányainak hasznosításával. A pályázat magas művészi színvonalú, objektív értékelését mindazonáltal megnehezíti a zsűrorok egyéni ízlése. ^Artibus" (H. díj, Tandor Ottó) terv szerzője a programban megkívánt három bejárat, ill. a nagycsarnokba vezető kocsibehajtás követelményét úgy oldotta meg, hogy a főhomlokzati középrízalit öt nyílása közül a közbenső három erre alkalmas. Ez azonban nem helyes, hiszen a főbejárati és teherszállítási funkció nem eshet egybe. Az alaprajzi elrendezés egyébként szabályos, de a belső udvarok csekély méretei miatt az olvasóteremhez tartozó rajzterem, a gipszmásolatok, az ötvösmunkák, a porcelán, a galvanoplasztika és a néprajzi rész egy terme sötétek. A könyvtár elhelyezése a II. emeleten, a múzeumigazgatói lakás az Üllői úti szárny első emeletén kedvezőtlen. Az alagsor túlságosan mély ahhoz, hogy benne lakásokat lehetne elhelyezni, az alakrajzolási osztály terme északi helyett déli tájolású. De a gót stílben tervezett architektúra „méltó felesről és művészi készültségről" tanúskodik. „Per artem ad astra" (ül. díj, Schickedanz Albert és Freund Vilmos) tervén szembetűnő, hogy a múzeum az udvari és mellékutcai, az iskola pedig az Üllői úti szárnyban kapott helyet. Ez az elrendezés nemcsak az intézmények tekintélyét nem tükrözi, de a nagy forgalom és zaj miatt a tanítást is veszélyezteti. A belső udvarok terjedelme is kifogásolható, mert az igazgatók lakásai, a néprajzi részleg, az időszaki és szakkiállítások egyes termei, valamint a díszterem nem kapnak elegendő fényt. A lépcsők elhelyezése nem szerencsés, a jó közlekedést nem biztosítják: a múzeumi főlépcső lehetetlenné teszi 66
