Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Vörös Károly: Három vázlat Budaoest társadalomtörténetéből a dualizmus korában = Drei Skizzen aus der Sozialgeschichte von Budapest zur Zeit des Dualismus 27-63

alakult és még a 70-es években is 512, ill. 380 tagot számlál. A Szent Noéról elnevezett temetkezési egylet 1816-ban keletkezett: 57 év után 1340 tagja van még, évi bevétele 2400 forint körül mozog, vagyona 3851 forint. Az abszolutizmus alatt, 1851-60-ban jellemző módon csak 6 új egylet alakult: de míg az előző korszak egyletei már nevük (A Jó Pásztorhoz, Szent Rókus, Szűz Mária, Őrangyal, Szent Donát, Szent János) tanúsága szerint is elsősorban egyházias jellegűek voltak (neve szerint is csupán a józsefvárosi pincérek, a szatócsok, az izr. kiskereskedők betegsegélyző és temetkezési egylete, valamint a gazdag kereskedők által fenntartott Kereskedelmi Betegápoló és Nyugdíjegylet világi jellegű) - addig e korszakban már egyrészt a kialakuló proletariátus, másrészt a növekvő számú zsidó kispolgárság első egyesületei is megjelennek: közülük az előbbiekkel, az első pest-budai sajátlagosan munkásszervezetekkel, még később más szempontból részletesen foglalkozunk majd. 1860 után ui. ezen a téren is nagy a fellendülés: 1873-ig bezárólag 39 újabb önsegélyző egylet alakul, már egyre erősebb hangsúllyal a munkásság segélyezési törekvésein. Ekkor jönnek létre a nyomdászok, kovácsok, festősegédek, kávéházi alkalmazottak, szabólegények, óbudai hajógyári lakatosok, majd gépmunkások, ácsipari segédmunkások önsegélyező egyesületei, az Óbudai Munkás Segélyegylet és még később a részletesen is tárgyalandó Általános Munkás Beteg- és Rokkantpénztár: 1873-ra már 5071 taggal. Ugyancsak új elemként jelentkezik önsegélyző egyesületeivel a szegény leendő értelmiség: az orvostanhallgatók, a joghallgatók, a műegyetemisták és a gyógyszerészhallgatók, valamint a Kereskedelmi Akadémia növendékeinek együttesen több mint 1700 tagot számláló segélyegyleteivel. Szent József, Gábor őrangyal, Szent Teréz, Szent Erzsébet, Szent István, Szent Salvator, a Szent Háromkirály, Szent Máté, Szent Borbála, Szent László, Páduai Szent Antal, Szent Lipót, Szent György, Szent Anna, Szent Lajos őrködik a katolikus kisember továbbra is a hagyományos formák között szerveződő segélyegyleteinek bővülő sorai felett (ha a sárkányölő Szent György mindenesetre csak némi nagyzolással választható is éppen a hivatalszolgák egyletének cégérévé). Három további sajátlag izr. egylet mellé most már olyan értelmiségi foglalkozásokat művelők is csatlakoznak a segélyegyletek népes táborához, mint a Nemzeti Színház takarékos tagjai és alkalmazottai, a magyarhoni zenészek, az országgyűlési hivatalnokok és a budapesti tanítók - a legkülönbözőbb foglalkozású és anyagi rétegek tagjai, csupán helyzetüknek azzal a közös vonásával egybekötve, hogy a társadalom átalakulásának nagy mozgásában már nekik is aggódniok kell holnapjukért.

2 Ám a nagy aggodalommal: a szegénységgel, az elnyomorodással szemben a polgári társadalom már nemcsak saját magát védi: főleg vagyonosabb rétegei - felismerve a szegénység és az anyagi bizonytalanság forradalmasító erejét is - lépéseket tesznek a társadalom egészének valamelyes egzisztenciális felemelésére is. Ilyen irányú akciókat a városi társadalom már század elején megindított: a városok és egyes egyesületek által fenntartott karitatív intézmények száma korszakunkban párhuzamosan a város fejlődésével egyre növekszik. Egyelőre még csak az önsegélyezésre eleve képtelen elemekre terjeszkednek ki: a kisgyermekekre, az öregekre, a testi hibásakra, a rokkantakra, az árvákra - később a szegény diákokra: a fellendülő kapitalista társadalom még nem hajlandó tudomásul venni, hogy a segélyezésre épkézláb, munkabíró ember is rászorulhat. Ám a filantrópiába olykor már ekkor is belekeveredik valami a polgárság jellegzetes 48