Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)
TANULMÁNYOK – STUDIEN - Vörös Károly: Három vázlat Budaoest társadalomtörténetéből a dualizmus korában = Drei Skizzen aus der Sozialgeschichte von Budapest zur Zeit des Dualismus 27-63
gársággal, elsősorban azonban a zsidósággal. Ennek az antiszemitizmusnak Budapesten igen eleven társadalmi bázisáról és problémáiról már korábban szóltunk; 15 szervezésében - ha kétségtelenül, egyházi vezetőik szándéka nélkül is, pusztán az általuk összetoborzott társadalmi bázis természetéből következőleg - ezeknek a katolikus köröknek jelentős szerepük lett. 16 Az először csupán érzelmi alapú antiliberalizmusnak a keresztényszocializmus révén a kispolgár igényének megfelelő gazdasági-társadalmi ideológiává való formálásában, szervezésében ugyancsak e körök jutottak egyre jelentősebb szerephez. De hogy végül is befolyásuk az egyházon át már igen jelentős tömegekre terjed ki, azt olyan nagyszabású tömegmegmozdulásokkal bizonyítják, mint pl. az 1909. évi katolikus nagygyűlés és azzal a készséggel és energiával, mellyel a Tanácsköztársaság leverése után a főváros vezetésébe be fognak lépni. Amint a város belterületén is, az elsősorban társadalmi alapú szervezkedés minden formáján, kísérletén már átütnek a polgári társadalomban jelentkező ellentétek - úgy észlelünk hasonlókat -, bár természetesen a méretek kisebb, a társadalmi bázis szegényesebb és a politizálás szintjének (rt. város, vagy éppen nagyközség) alacsonyabb voltánál fogva általában kisszerűbb formákban - a peremvárosi övezetben általában csak most meginduló sajátosan polgári társadalmi egyesületi szervezkedések esetén. Egyenkénti bemutatásuk, felsorolásuk - még ha adatok egyes helységek esetén rendelkezésre állanak is - értelmetlen lenne. A fejlődés menetének általános szabályszerűségeként megállapítható azonban, hogy az egyesületalakítás, ill. az ebben kifejeződő igények jelentkezése itt, az övezetben is természetesen egyrészt a népességszám emelkedésének, másrészt az urbanizáció előrehaladásának, pontosabban: az urbanizációban is kifejeződő, annak alapjául szolgáló, egyre bonyolultabbá váló munkamegosztás kialakulásának függvénye, s nagyjából ennek helyi ütemét követi. Először tűzoltó-, azután általában különböző műkedvelő (dal-, zene-) egyletek jönnek létre - azután a jótékonysági egyleteken a sor, melyek sokszor felekezeti formákban szerveződnek, mint ahogy a társadalom erősen kispolgárias jellege folytán nemegyszer még a kifejezetten polgári igényű társadalmi szerveződés is közvetlenül felekezeti formákban indul meg. A kispplgárosodásnak, majd a proletariátus megjelenésének folyamatával párhuzamosan jelennek meg az iparosegyletek, munkáskörök - s végül (amire még külön kitérünk) - a sportegyletek. Legutoljára, már a helyi középpolgári, polgári rétegek kialakulásával, a helyi kommunális, községpolitikai szervezetek jelennek meg - ami persze nem azt jelenti, hogy az eddigi szervezkedések nem igyekeztek valamilyen szerepre szert tenni a helyi községi politikában -, bár igazi nagy községpolitika híján, végül is csupán olyan klikkharcoknak váltak bázisává, mint amilyeneknek mesteri karikatúráját az éppen ekkor Rákospalotán lakó Babits hagyta ránk a Kártyavár újpesti kulcsregényében. Sajátlagosan értelmiségi igényű egyletek alapítása az elővárosi övezetben még csak a korán városiasodott Újpesten tapasztalható, de világos, hogy innen éppúgy, mint az övezet többi helységéből a csekély számú értelmiség inkább a budapesti hasonló szervezetek tevékenységébe kapcsolódott be. Jellemző, hogy - mint említők - szabadkőműves szervezkedés is csak Újpesten bontakozott ki. Az általános folyamat fenti képe persze inkább töredékes összbenyomás, mintsem - egyelőre nehezen is végbe vihető - konkrét elemzés eredménye. Kétségtelen azonban, hogy- talán a sajátlagosan értelmiségi, tudományos jellegű és alapú egyletektől eltekint45
