Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)
TANULMÁNYOK – STUDIEN - Vörös Károly: Három vázlat Budaoest társadalomtörténetéből a dualizmus korában = Drei Skizzen aus der Sozialgeschichte von Budapest zur Zeit des Dualismus 27-63
nek, 11 a Ferencvárosi Kültelki Polgári Kör a IX. kerületben hasonló szerepet játszó Springer Ferenc, (az FTC alapítója) klikkjének eszköze. Máskor ez csak egész véletlenül válik érzékelhetővé, abban pl. hogy Budán az I. kerület 6 kisebb társaskörében egyaránt Szebeny Antal nevét találjuk meg elnöki, vagy alelnöki minőségben. Máskor azonban ha szemérmesebben is, de már beszélnek az egylet várospolitikai céljairól, mint pl. az Erzsébetvárosi Kaszinónál, melyet 1905-ben egy fiatal energikus ügyvéd, Kovács Jenő alapít „az intelligens polgárság", „egy előkelő modern polgári klubba" való egyesítésére az irodalomtörténész Beöthy Zsolt és egy báró Kohner vezényletével. Céljuk „törekvés társadalmi, kulturális, gazdasági kérdések haladó, a polgári egyenlőség szellemében való megoldására". Bálok, felolvasások, képvásárlások szerepelnek programjukon, művészeti előadójuk nem kisebb ember, mint Lajta Béla, a kor nagy építésze -, s szinte csak mellékesen derül ki, hogy a „községi élet" vezetésében is jelentős szerepet játszanak és Kovács doktort és másokat már be is juttattak a főváros közgyűlésébe. 12 Hasonló a helyzet az 1911-ben alapított Lipótvárosi Társaskör esetén, melyet az akkor kiépülő kezdő Újlipótváros modern polgársága alapít. Jellemző, ahogy egy jelentéktelen kereskedő Lipótvárosi Kereskedő és Iparoskört létrehozni akaró törekvéséből két ügyes ügyvéd bekapcsolódásával pár hónap alatt olyan egylet lesz, melyben nagypolgárok: az ifjú Chorin, Domony Móricz, Ullmann Gyula, Láng Gusztáv, - és jónevű művészek, építészek, festők, szobrászok (pl. Kisfaludy Stróbl Zsigmond) foglalnak helyet, s melynek berendezését Schmidt Miksa, a dúsgazdag stílbútorgyáros szállítja. A várospolitikai törekvések itt már azonnal és nyíltan megjelennek: a Lipótváros 7200 választójának csaknem felét gyorsan beszervezik a polgárság védelmének jelszavával -, s vezetőiknek ugyancsak a fővárosi közgyűlésbejuttatásával. 13 Mindezeknek a jellegzetesen polgári köröknek, egyleteknek tevékenységében azonban a sajátlagosan társadalmi szervezés nagyigényű céljai mellett a századfordulótól egyre nagyobb súlyhoz fog jutni az e körök kereteiben zavartalanul űzhető szerencsejáték. 13 A kaszinók, társaskörök fenntartása ugyanis nem olcsó dolog és a régi várospolitikai klikkek az egyre költségesebb választásoknak és az ezek bázisául szolgáló társaskörök, klubok egyre igényesebb fenntartásának költségeit szívesen hárítják át másokra. Az 1910-es évekre már az Erzsébetvárosi Kaszinó, Erzsébetvárosi Kör, Józsefvárosi Kör („Józsika", „Erzsike" - ahogy a pesti humor elnevezi őket) mintegy évi félmillió K-t szednek be csupán a pinka-pénzből: a játékbank forgalmának kb. 6%-a ez. Ezek - mint az előző korszakról szólva már láthattuk - a polgárságra, a kispolgárság felső rétegeire, az értelmiségre, alkalmazotti elemekre építő körök, - éppúgy, mint a leghíresebb, de politikamentes budapesti kártyabarlang, az egymagában évi 1/4 millió K-t bevételező Karambol-Kör. A legveszedelmesebb játékuk, amit itt elsősorban játszanak, bakkarát, annak is egytablós, Marquet-féle változata. Az ovális alakú nagy asztal egyik végén a bankár, másik végén a krupié ül, kétoldalt 6-6 székkel, de ezek mögött magasított székeken további 12 ember helyezkedhet el s a székek közé beállva egy-két sorban még kb. ugyanennyien: a bankár így egyszerre 40-60 emberrel is képes játszani. A bank itt maga is tőkés vállalkozássá vauk: tőkeerős szövetkezetek állnak össze egy-egy kaszinóban a bank bérletére, vagy gyakorlatilag kézbevételére és a statisztikai törvényszerűségek szerint még csak hamis játékra sincs szükségük ahhoz, hogy pusztán tőkeerejükre támaszkodva megfelelő kitartás mellett s a megszorult játékosoknak helyben gyorsan, 43
