Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Létay Miklós: Árvíz Óbudán 1838-ban : a katasztrófa 150. évfordulójára = Das Hochwasser in Óbuda im Jahre 1838 : zur 150. Jahreswende der Katastrophe 17-26

LÉTAY MIKLÓS ÁRVÍZ ÓBUDÁN 1838-BAN (A katasztrófa 150. évfordulójára) Az 1838. évi dunai árvíz pest-budai eseményeinek kétségtelenül tekintélyes mennyiségű írásos és ikonográfiái anyaga

1 földrajzi szempontból rendkívül aránytalanul oszlik meg; döntő többsége Pestre vonatkozik, jóval kevesebb, ami Budával foglalkozik, Óbudával kapcsolatban viszont csak négy tételt tartalmaz. Ez utóbbi tény különösnek tetszik, ha abból indulunk ki, hogy Óbuda igen közel volt, Pest és Buda után itt keletkezett a legnagyobb pénzösszeget kitevő kár és végül, az összedőlt házak aránya csáknem megegyezett a pestivel, a megrongálódott épületeké pedig a kétszeresét tette ki. Ugyanakkor ennek éppen az ellenkezőjére, azaz a források hiányára is lehet némi magyarázatot találni, ám ennek megértéséhez előbb röviden emlékeztetnünk kell Óbuda állapotára az 1830-as évek táján. Jogállását tekintve földesúri mezővárosként húzódott meg Pest és Buda szabad királyi fővárosok szomszédságában. Lakóinak többsége földművelésre és állattartásra egyaránt kiterjedő gazdálkodást folytatott, mégpedig oly módon, hogy a mezőgazdasági termelés egész rendszerében a szőlőművelés játszotta a legfontosabb szerepet. Az Össznépesség mintegy 25%-át kézművesek alkották. Részben a helyben jelentkező, mindennapi igényeket elégítették ki, részben bérmunkát végeztek. Az értelmiségi réteg elsősorban tanítókból, valamint néhány papból, orvosból, jogászból, tisztviselőből állt és számarányát tekintve a lakosságnak csupán 3%-át jelentette. A mezővárosi státusz és életmód Óbuda külső megjelenésében is tükröződött. Az utcaképet a jobbágyok és házas zsellérek vályogtéglából épült, földszintes házai uralták, joggal írhatta róla egy francia utazó, hogy az „egyenetlen, szegényes utcákkal Pesthez hasonlítva valóságos falu"

2

. Ha életszerűen gondolkodunk, mindezekből kiindulva joggal feltételezhetjük, hogy az árvíz óbudai történetéről azért nincsenek újságcikkek, leírások, felmérések és ábrázolások, mert egyTészt a két szomszédos főváros saját bajaival küszködött s nem fordított figyelmet sem erre, sem a többi, körülötte lévő helységre, másrészt pedig Óbudán nem voltak képzőművészettel foglalkozó vagy írásból élő emberek - értve ezalatt hírlapírókat, kiadókat, ponyvaírókat, rajzolókat, rézmetszőket -, akik valamilyen formában rögzítették volna az eseményeket, a legfontosabb tényeket. Természetesen sokféleképpen lehet okoskodni, a lényeg azonban mégiscsak az, hogy jelenleg az 1838. évi óbudai árvízről mindössze az alábbi két képpel és két leírással rendelkezünk. 1. Georg Scheth és Kiette Károly „Alt Ofen. Ein Theil der Haltergasse samt Umgebung bis Kleinzeil, während der Überschwemmung" című kőnyomata

3 körülbelül 2 Tanulmányok XXIV. 17