Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gyalay Mihály - Szekeres József: A Szent Margitsziget Gyógyfürdő Részvénytársaság története = Geschichte der Heilbad-Aktiengesellschaft Sankt-Margarethen Insel 115-172

tengethette volna életét.

71 Az üzleti veszteség elérte a félmillió P-t. Magyarázat mindenre akadt: az Üzembérlő Rt. veszteségét az óbudai bolgárkertészet részesedéséből való csökkenéssel; a Sportfejlesztő Rt-ét a magas pályafenntartási költségekkel indokolták. Majd az Üzembérlő és Sportfejlesztő vállalatocskákat fúziós megoldással beolvasztották. Az Üzembérlő Rt. 150 és a Sportfejlesztő Rt. 50 ezer P-t kitevő részvényeinek beváltása nyomán az anyarészvénytársaság tőkéje 1200 000 P-re emelkedett. Jellemző volt, hogy legnagyobb üzleti kiadásként a parkfenntartás 291 ezer P-t igényelt, s ugyanakkor a központ - legnagyobb tehertételként - 765 ezer P-t emésztett fel. A figyelem egyidejű elterelése érdekében újabb személyi változásokra kerítettek sort. Folkusházy távozása után Buday Dezső ébredővezér és Buzáth János alpolgármester jelentek meg a porondon. Legelső ténykedésükként dobták ki Kallóst, egy teljes évi járandóságai fejében közel 30 000 P-t utalva ki számára; szolgálataira egyáltalában nem tartottak továbbra igényt. De megvolt eme szép időknek a pikantériája is. Wild vezérigazgató Sági Tibor nyugalmazott főhadnagy azonnali elbocsátását követelte. Ságit a szigeti motorcsónak üzemeltetésére alkalmazták. A főhadnagy úr azonban „többrendbeli szerződésellenes magatartást tanúsított", amennyiben a kikötött bért nem fizette; két tiszteletjegyéből az egyiket eladta, a másikkal idegeneknek a szigetre jutását tette lehetővé; a gondjaira bízott motorcsónakot és a keze alá adott motorvezetőket nem vizsgáztatta le; intim társaságával éjszakánként a strandfürdőn meztelenül fürdött és... szórakozott. Minderről természetesen senkinek tudomása nem volt mindaddig, amíg Buday és Buzáth újonnan érkezett igazgatósági tagok azt észre nem vették.

72 A gazdasági helyzet a válság következtében oly siralmassá vált, a sziget látogatottsága annyira visszaesett, hogy a kisbérlők is őrlődtek a Társaság által rájuk hárított törvényes és jogtalan, terhek között. Az Igazgatóság egyes bérlők tartozásaival kapcsolatban megértést színlelt. Márkus Imre kisvendéglős 12, Flórián Frigyes szigeti cukrász 17, míg Spolarich Károly, a Nagyszálló éttermének bérlője 46 ezer P bérlethátralékára kér és kap részletfizetési kedvezményt. 1931-re a veszteség félelmetesen közeledett a millióhoz. Magát az egymillió dolláros kölcsönt is sikerült úgy elkölteniük, hogy annak semmi látszata nem volt. így jutottak el ahhoz a ponthoz, hogy szánalmas helyzetüket a Közmunkatanács vezetőségének összessége előtt feltárva újabb támogatás iránt esedezzenek. Kérelmük lényege az volt, hogy a dollárkölcsönnel járó kamatterheket a Közmunkatanács vállalja át. így a veszteség, ha nem is szűnnék meg, de legalább csökkenne, 123 ezer P-re. Még a létszámapasztásokat is diabolikus szemfényvesztéssel aknázták ki; annak eredményeit ugyanis csak a jövőre „kontemplálták", mivel pillanatnyilag a végkielégítések többletteherként jelentkeztek. Arról is mélyen hallgattak, hogy az 1931-ben tető alá húzott Fedett uszoda sem a Társaság érdeme volt, mert az egyedül a főváros közönsége áldozatkészségének köszönhette létrejöttét. A bérlők közül elsősorban Spolarich ment tönkre, aki sehogyan sem volt képes a még fennálló, és 18 ezer P-t kitevő váltótartozását rendezni. A tönkremenő-félben lévő vállalkozás magával ragadta a mélybe a nagy pesti kávést, aki már ott tartott, hogy hátralékát 500 P-s heti részletekben remélte kifizethetni; és akkor a bérleti díj mérsékléséért folyamodott. A kapitalista viszonyok között azonban a effajta rimánkodásokra csak egy lehetett a válasz. Fizesse ki először Spolarich amivel tartozik. 1932 végére Spolarich fizetésképtelenséget jelentett be. Erre az időpontra a Margitsziget Rt-nak vele szemben fennállott követelése már 142