Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gyalay Mihály - Szekeres József: A Szent Margitsziget Gyógyfürdő Részvénytársaság története = Geschichte der Heilbad-Aktiengesellschaft Sankt-Margarethen Insel 115-172

most a 17 urat, marad negyven ember. Legfeljebb évi 1750, azaz 146 P egyhavi átlagbér jön ki. Természetesen itt is a legkülönbözőbb skála érvényesült. így végeredményben semmi különbség nem volt a kisalkalmazott és a munkásember között. A Társaság ráfizetéses műküdésének az oka nem egyedül az adminisztráció vagy a gyenge adminisztratív vezetés volt. A korábbi garnitúra azért gazdálkodhatott jobban, mert szakemberekből állott, akik értettek az üzlethez és a gazdasági kérdésekhez; az új urak viszont keveset konyítottak a közgazdasághoz. Nyomta őket a már említett dollárkölcsön utáni kamatteher, a több mint évi 300 000 P. Kontármunkájukhoz járult a gazdasági világválság előhatásaként visszahanyatló szigeti közönségforgalom is: Megnevezések 1927-ben 1928-ban 1929-ben Hídüzem (fő) 962934 1030 321 890107 Strandfürdő (fő) 172168 183525 138988 Margjfürdő (fő) 44481 49862 45184 Szálló (szobanap) 23429 24787 20 510 Szanatórium (szobanap) 10726 10778 10367 Mosoda (kilogramm) 211606 255804 ... Ásványvíz (liter) 2287304 3232105 3008324 Mindezt egybevetve a veszteség - az előző üzletévi nyereségáthozat után - 232 575 P-re szaporodott. De nagy viharokat kavart fel a szigeti szállónak és szanatóriumnak a téli idényre tervezett bezárása. Ezáltal 50 ezer P kár megtérülését vélték elérni. Viszont mind a hazai, mind nemzetközi presztízsszempontból az intézkedés katasztrofálisnak bizonyult. így hát a további megtakarítások elérésére „kézenfekvődként kínálkozott a napszámosok jelentős részének elbocsátása; miután Rakovszky bízott abban, hogy a visszamaradtak az elbocsátottak munkáját is szorgalmasan elvégzik majd. Idézzük hiteles szavait: „nem hihető, hogy bárki a mai gazaaságj viszonyok között viselné azt a rizikót, hogy állását az igazgatóság megszüntesse".

70 Rakovszkyt egyébként röviddel a Margitsziget Rt. élére történt meghívása után a Fővárosi Közmunkák elnökévé is megválasztották, így aztán a szigeti székében kielnökölt határozatait saját jóváhagyása végett önmagához terjesztette fel, majd azt jóváhagyólag közölte szigeti önmagával. A veszteségek zűrzavarából azzal igyekeztek kilábalni, hogy a pénzügyi kormányzat belátására apelláltak. Ez a belátás elmaradt ugyan, de Rakovszky Iván, ezúttal mint a Margitsziget Rt. elnöke elérte, hogy a működése nyomán felidézett roppant csődtömeget Budapest Székesfőváros adófizetőinek nyakába varrja. A sziget az 1929-1933 közötti gazdasági válság és az 1934-i szanálás éveiben A Margitsziget Rt. a silány vezetés következtében is eladósodott, és a lélegzetvételnyi kölcsönök különkamatai 176 000 P-t tettek ki. Hitelezőinek összkövetelése 1930-ban 5 033 060 P lett. Ennyi pénzből akkoriban tízezer szegényparaszt-család egy éven át 141