Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gyalay Mihály - Szekeres József: A Szent Margitsziget Gyógyfürdő Részvénytársaság története = Geschichte der Heilbad-Aktiengesellschaft Sankt-Margarethen Insel 115-172

rendszer restaurációs jellegű konszolidációjának jegyében. Gróf Bethlen István miniszterelnök, sikeresen túljutva a frankhamisítási ügy nemzetközi megpróbáltatásain s visszaverve a szabadelvű-liberális ellenzék támadásait, tető alá hozta a rendszer uralkodó csoportjai közötti kompromisszumot. E politikai vonalvezetés körébe tartozott az 1921es Bethlen-Peyer egyezmény s a Habsburg-párti legitimista arisztokrácia kiszorítása a hatalmi pozíciókból is a Károlyi-féle sikertelen királypuccsok nyomán. Az országba beáramló külföldi kölcsönök révén bekövetkező átmeneti jellegű gazdasági fellendülés talaján Bethlennek lehetősége nyílt a politikáját akár nyíltan, akár hallgatólagosan támogató erők szerepének „honorálására" is. Ennek a hatalmi osztozkodásnak látható jelei is voltak. A főváros vonatkozásában például 1926-tól lehetővé vált a szociáldemokrata és polgári ellenzék képviselőinek bekapcsolódása a városvezetési munkába és a közüzemi pozíciókba, ami nem kis pénzbevételt eredményezett a vezető személyiségek saját egzisztenciája és a pártkasszák feltöltése számára. Ugyanakkor a levitézlett keresztény-szélsőjobboldali Wolff-párt is megtarthatta hatalmi és közüzemi pozícióinak jórészét, ami főként e párt vezető garnitúrájának megnyerése és szélsőséges demagógiájának leszerelése szempontjából volt ügyes húzás Bethlen részéről. Természetesen a hozzá húzó tőkés érdekeltségek is profitáltak a hatalmi kompromisszum keretében. Közvetve úgy, hogy a kapitalista restauráció talaján szinte akadálytalanul folytathatták kizsákmányoló-haszonszerző tevékenységüket. A Bethlenek által hozott betegségi-balesetbiztosítási és nyugdíjtörvények a tőkések részéről jóformán semmiféle ellenálást nem váltottak ki s csakúgy, mint az 1920-as évek első felében végrehajtott „földreform" és házhelyjuttatási akciók, amelyek lényegében az ellenforradalmi-kapitalista restauráció alulra irányuló „bebiztosítását" szolgálták. Az un. Gömbös-Darányi féle „szociális" törvényhozásra (8 órás mukaidő, legkisebb minimális munkabér, fizetett szabadság és családi pótlék) csak az 1929-1933 évi gazdasági válság pörölycsapásai alatt és a szélsőjobboldal előretörésének meggátlása céljából került sor. De konkrét milliós kifizetésekre is van példa. A csődbe került Egyesült Fővárosi Takarékpénztár Rt. tőkéseit a Bethlen kormány felhívása nyomán a fővárosi adófizetők pénzéből mentették ki s a kompromisszum jeleként megtörténhetett az autonómia keretében működő főváros pénzügyeinek összevonása, amit a korábbi kormányok évtizedeken át mereven elleneztek. S itt térünk vissza a Margitsziget Rt.-hoz újból, mert éppen e kiegyezéses-kompromisszumos politika hozott új fordulatot a Margitsziget újkori történetében. A Margitsziget Rt. eredetileg 10 000 db, egyenként 400 Knévértékű részvénytőkével indult. Az első világháború kezdetén a hazai és külföldi részvényesek a játékkaszinó terv kudarca és az osztalékok elmaradása miatt feltehetőleg veszteséggel megszabadultak részvényeiktől. A Pesti Magyar Kereskedelemi Bank Rt. 1917-től kezdte vásárolni a szigeti részvényeket. 1919-ben a bank közvetlen tulajdonában volt a részvények 20%-a, de érdekeltjeivel együtt már ekkor döntő befolyást gyakorolt a Margitsziget Rt. ügyvezetésére. Az inflációs időszakban végrehajtott alaptőke-emelésben a Magyar-Amerikai - később Magyar-Német Bank Rt. és a Hazai Bank Rt. is részt vett. 1926 nyarán a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank a 2,5 millió db részvényből 65%-ot birtokolt. Az érdekelt bankok vezetői látva, hogy a szigeti beruházásokhoz szükséges tőkével az elérhető nyereség aligha lesz arányos, igyekeztek a Margitsziget Rt. részvényeitől megszabadulni. 137