Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gyalay Mihály - Szekeres József: A Szent Margitsziget Gyógyfürdő Részvénytársaság története = Geschichte der Heilbad-Aktiengesellschaft Sankt-Margarethen Insel 115-172

Ormond Jaques bankár genfi lakosok, továbbá dr. Várady Gábor ügyvéd által képviselt Gerbeaud Emil budapesti lakos felperesnek dr. Forbáth Tivadar ügyvéd által képviselt Szent Margitsziget Gyógyfürdő Rt. budapesti bejegyzett cég alperes ellen közgyűlési határozatok megsemmisítése és járulékai iránti perben az alperes szigeti társaság 1913. és 1914. évi üzleti mérlegeit megsemmisítette és egyben 6290 K perköltség és szakértői díj megfizetésére kötelezte az alperest. Az ítélet bírói indokolása - a szakértői véleményeket elfogadva - megállapította, hogy „az Altalános Forgalmi Részvénytársaság mérlege 1913-ban már tetemes veszteséget mutatott ki, aminek következtében alperes a nevezett társaságnak birtokában volt részvényeit már csak kisebb értékkel vette fel a mérlegekbe, de egyfelől még mindig jóval nagyobb (300 helyett 500 korona) értékben, mint amily értékben az Általános Rt. mérlege alapján felvehető lett volna; másfelől pedig ennek ellenére egész összegében vette fel a nevezett társaság elleni követelését, jóllehet annak behajthatóságát már az a köztudatban volt körülmény is kétségessé kellett hogy tegye, hogy a kormány az Általános Forgalmi Bank által nagy költségbefektetéssel tervbe vett játékbank létesítését meghiúsította. Fokozott mértékben állanak mindezek a körülmények az 1914. évi mérlegre nézve, amelyeknek megállapításához az Általános Forgalmi Rt. romlását előidézett körülmények s ennek a társaság vagyoni helyzetében beállott rosszabbodás még inkább érzékelhetők voltak. - Kétségtelen tehát, hogy az alperes társaság közgyűlése a mérlegek megállapításánál az Általános Forgalmi Rt.-gal összefüggő tételek tekintetében megsértette a Kereskedelmi Törvény 1875:XXXVII. te. 99. § 1. pontjában felállított azt a szabályt, hogy a társasági vagyon az egyes tárgyak valóságos értékének megfelelően veendő fel; ennélfogva a mérlegeket megállapító határozatokat meg kellett semmisíteni."

34 Az említett bűnvádi feljelentés ügye már sokkal inkább ólomlábakon haladt. Ebben a szigeti grófok kimerítettek minden hazai jogszolgáltatatási fórumot, részben, hogy elodázzák, részint, hogy valamennyi fórumon egyre csorbuljon Damoklész kardjának éle. Az említett eljárások során dr. Kallós Henrik ügyvezető képviselte a szigetet, s számolt be a bűnügy ügyészségi, törvényszéki vizsgálóbírói, vádtanácsi, majd ítélőtáblai állásáról a szigeti közgyűlésnek; amely - mintha körülötte mi sem zajlana - elrendelte, hogy a szigeti kertésznek, munkadíja fejében még Chorin Ferenc mamuttőkés házi díszkertjét is rendben kell tartania s a víztoronybéli lakásaikból az ott megbetegedő alkalmazottakat kidobatta. A vezetőség kebelén belül csak az 1919-es esztendő beköszöntével észlelhető a bomlási folyamat. Egymás után nyújtotta be lemondását öt igazgatósági tag.

35 Februárban a Közmunkatanács két delegáltja közül előbb Garancsy s rövidre rá Bakos is elhunyt. Az új idők áramlatainak megfelelően a szigeti munkások, alkalmazottak és tisztviselők bérezésével kapcsolatban sor került a kollektív szerződések bevezetésére. A januárig visszamenő hatályú szerződéseket a kényszerhelyzetbe került igazgatóságnak tudomásul kellett vennie, éppen úgy, mint a rekvirálásokat. Mindezek a körülmények érzékeny veszteségeket okoztak a sziget urainak. Ráadásul a Központi Lakáshivatal a margitszigeti úgynevezett Kisszállodát, az alsószigeti igazgatósági épületet és a sziget több bútorozott lakását lefoglalta. Kallós igazgató ellenakciói hatástalanok maradtak.

36 1919 márciusának első felében a Margitszigeti Alkalmazottak Beszerzési Csoportja részére „a szükséghez képest, de maximálisan" 50 000 K forgótőkét engedélyezett az 127