Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gyalay Mihály - Szekeres József: A Szent Margitsziget Gyógyfürdő Részvénytársaság története = Geschichte der Heilbad-Aktiengesellschaft Sankt-Margarethen Insel 115-172

fel, mivel a Margitsziget Rt. a játékkaszinó létesítésére jogosító engedélyt nem kapta meg. A sorozatos váratlan események hátterében a külföldi sajtó cikkei álltak, melyekből kitűnt, hogy a Margitsziget Rt. korántsem üdültetési akció, hanem ott mindent egyetlen kártyára, a játékbank rablóüzletének szédületes lehetőségére tettek fel. Egy szép napon minden kiderült. A Margitsziget Rt. urai egyenesen Lukács László magyar királyi miniszterelnök közbenjárását akarták igénybe venni egymillió négyszázezer korona lefizetésével az előzetesen beígért játékkaszinó-engedélyért. A vihar a Margitsziget Rt. 1913. november 25-i igazgatósági ülésen tört ki (6. kép). Bár mindent elkövettek, a botrányt sem elkerülni, sem elodázni nem lehetett. Az igazgatói ülés rendkívül gyors összehívása ellen emelt óvás sem segített. Két nappal korábban ugyanis az Általános Forgalmi Rt. már megtartotta ezzel kapcsolatos ülését, s ezen szó szerint a következő határozatot hozta: „Kijelentjük, hogy az elnök úr előterjesztésében említett 1400 000 K-t az ezen igazgatóság által képviselt Általános Forgalmi Rt. a sajátjából fizette... kijelentjük, hogy az esetre, ha 1400 000 K hozzánk, illetve alább nevezett meghatalmazottaink kezeihez lefizettetik, úgy a margitszigeti kaszinó bérleti és ezzel kapcsolatos ügyeinkből folyólag sem a jelenlegi kormány és ennek tagjai, sem a királyi kincstár, sem a Nemzeti Munkapárt ellen semmi néven nevezendő kártérítést nem támasztunk. Kijelentjük továbbá, hogy a teljes szavatosságot elvállaljuk arra nézve, hogy ezen szóban lévő ügyből és az ezzel kapcsolatos kérdésekből folyólag a jelenlegi kormány és tagjaival, az előző kormány és tagjaival, a magyar királyi kincstár és a Nemzeti Munkapárttal szemben semmi néven nevezendő jogos igényt más nem támaszthat... Egyben az említett 1400 000 K felvételére és általában ezen ügy véglegezésére felhatalmazzuk Gróf Hardegg János és Gróf Korniss Károly urakat, akiknek az ehhez szükséges meghatalmazásokat kiadjuk."

25 A Margitszigetre tervezett nyilvános játékkaszinó bombaüzletét az arisztokrácia és a hozzájuk tapadt bel- és külföldi tőkepénzesek minden gátlás nélkül nyélbe akarták ütni. A hajdani királylány nevével fémjelezett társaság azonban kifelé és nyilvánosan mégsem szerepelhetett ilyen üzlettel. Ezt a mindenképpen jelképes szerepet vállalta magára az Általános Forgalmi Rt. Ide vándorolt az alapítási tőke nagy része is. De korántsem azért, hogy kamatozzék, hanem hogy a hatalom megvesztegetése biztosíttassék. Az Általános Forgalmi Rt.-ban ugyanazon úriemberek szerepeltek. De ez már természetesen egészen másképpen festett, mert ők ott így mégsem voltak azonosak szigetbéli önmagukkal. Az ügyet bonyolította, hogy a nem főúri üzletemberek a hosszan tartó huzavona során világosan felismerték, hogy a nagy üzlet, a „játékbarlang" a kirobbant Lukács László-féle vesztegetési botrányt követően már nem valósulhat meg. Azok a bel- és külföldi pénzemberek, mint pl. Krausz Simon vagy Gerbeaud és Jaques Ormond, akik idejében rájöttek a konstellációkra, sietve kiléptek a szigettársaságból, nehogy üzleti jó hírüket kompromittálják. A Margitsziget Rt. vezetősége 1913. november 25-i igazgatósági ülésén a látszat megvédelmezése érdekében cinikus és vitriolos határozatot fogalmazott: „... tekintettel mármost arra, hogy kifelé annak látszata foroghat fenn, mintha a fenti ismertetett határozatban említett 1400 000 K kédésében a Margitsziget Rt. is érdekelt vagy részes lenne, az ebből előállható félreértések kikerülése érdekében kéri, hogy az igazgatóság jelentse ki, miképp ezen 1400 000 K kérdésében a Szent Margitsziget Gyógyfürdő Rt., 122